Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Vekerdi László: A tudományos „Téli bárány” (Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között)

házzal rendelkeztek”, (p. 178.) Nem ugyan az újból megerősödő tiltakozások, a szaporodó szökések, hanem az őszi választások miatt a kitelepítést elhalasztották, és csak 1948 első hónapjaiban kezdték újra, a kitelepítésre kijelöltek összeköltöztetésével és a névsorok felülvizsgálatával. A kijelöltekből sikerült még 18000 embert kiszállítani. „A kitelepítési lehetőségek lezárulásáig, 1948. június 15-ig mintegy 35000 magyarországi német nemzetiségű személyt szállítottak Németországnak a Szovjetunió által megszállt területeire. A kitelepítettektől 22600 kát. hold föld és 2600 ház került az állam tulajdonába. A felülvizsgálat során további 34440 személyt köteleztek áttelepülésre, akiket azonban a Magyar Kormány már nem tudott elszállítani. A teljes vagyonelkobzást szenvedettek — akik 17000 kát. hold földdel és 1200 házingatlannal rendelkeztek — közül 27000 személyt házukból is kimozdítottak. Csupán 7000-en maradhattak saját otthonukban. A 12200/1947. Korm. rendelet vagyonkorlátozó utasításait 43309 személynél alkalmazták, akik közül 13500- nál teljes vagyonelkobzást hajtottak végre. A rendelet szerint végrehajtott felülvizsgálat 97345 személyt mentesített a kitelepítés és mindennemű vagyonkor- látozás alól, ennek ellenére ebből a csoportból csak 36000-en maradhattak saját otthonukban. A többiek vagy semmiféle vagyonnal nem rendelkeztek - mintegy 12000 személy — vagy a mentesség ellenére vagyonukat mégis elvették.” (186.)

Az 1948 első felében kitelepített németek otthonaiba elsősorban Szlovákiából elűzött magyarokat telepítettek, „akiket nemcsak a rossz körülmények, de sokhelyütt az őket fogadó ellenséges légkör is elkedvetlenítette. Otthontalanságérzésük, félelmeik — a biztosított egzisztenciális megélhetés ellenére - még hosszú ideig nem oldódott.” (p. 186.)

A nagy telepítési hullám — összegezi a számokat Tóth Agnes — legalább félmillió embert érintett. Az 1946-ban elkezdődött sváb kitelepítéssel az első évben 120000 ember 1947-48-ban további 50000 települt át Németországba. A földreform keretében az így felszabaduló ingatlanokkal 34000 család, 136000 személy országon belüli áttelepítését oldották meg. A szlovák-magyar lakosságcsere keretében mintegy 60000 szlovák és mintegy 90000 szlovákiai magyar „cserélt házat és gazdát”. A Szlovákiából áttelepített magyarok közül „7354 családot, 30549 személyt helyeztek el a németek tulajdonában lévő házakban, akiknek 88248 kh-t osztottak ki.” (192.) A sváb birtokok 62,6 %-át, 306000 kát. holdat az országon belüli áttelepítésüket vállaló újgazdáknak osztották ki. ,,A fennmaradó 94000 kát. holdat részben az 1-2 holddal rendelkező törpebirtokosok kapták meg, részben pedig haszonbérletbe adták.” (192.)

De ki számolta meg a rideg számok mögött meghúzódó tragédiákat? Tóth Ágnes utal többször is az összeköltöztetések kínjaira, az internálások brutalitásaira, a ki- költöztetések kegyetlen mechanizmusára, a szervezetlenség és a keresztbe-intézke- dések keltette káoszra, a falukat elöntő általános bizonytalanságra, az országrésznyi méretekben eluralkodó otthontalanságra. A korabeli éleslátókra hivatkozva rámutat arra is, hogy milyen veszedelmes precedenst teremtett a koalíciós kormány a „kollektív bűnösség” ostoba elvének — jóllehet eleinte csak úgy suba alatt való — elfogadásával. Az is kétségtelen, hogy a svábok esetében „bevált” módszer a fordulat éve után megkönnyítette a hatalomra jutott egypártnak, hogy bármely néki nem tetsző népcsoporttal a „kollektív bűnösség'’ elve alapján bánjon el, s az összeköltöztetés és az internálás módszerét alkalmazza, sőt egyenesen valamiféle országon belüli kitelepítést — még a neve is ez lett különben. De túl mindezeken teremtettek ezek a 46-48-as sváb kitelepítések még egy, egy még súlyosabb precedenst is: a felére apasztott svábság kitelepítéseket követő gyors asszimilációja szinte sugallta szomszédainknak az utat az „etnikailag tiszta” nemzetállamok megteremtéséhez; úgy, ahogyan az már a háború utolsó hónapjaiban, többé-kevésbé titkoltan, ám még

93