Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - „Sörény és koponya” (Interjú Kányádi Sándorral - riporter Siklós István)
Itt nálunk, vidéken és keleten sok baj van és — a tanítótól kezdve a beteg emberig. — Gyógyszerre van szükség például. Én már az utóbbi évben, mondhatni, nem írtam verset. Csak gyerekeknek írtam. Ez nekem normám volt. A fizetésből levonták, ha nem teljesítettem a normát. Most már nyugdíjas vagyok, s már ez a lehetőség is megvolna, de itt sok ügyesbajos dolog van, s hogy’ nézne ki, hogyha valaki becsönget hozzám és azt mondom, hogy bocsásson meg, most éppen egy szonetten dolgozom. — Nem olyan egyszerű ez, s az élet folyton belelép. Dehát, Istenem. Azt remélem, hogy a fiaim... Azt reméltem, hogy elmegyek csekélyke ösztöndíjjal Nyugatra, Ausztriába egy eldugott helyre - ahol még magyart se látok és főleg, hogy ne jártassam a számat - és megtanulok németül (amit gyerekkorom óta szerettem volna), s valamely osztrák falu vagy akár egy szerzetes kolostor csöndjében - noha protestáns ember vagyok - hátha ott meg tudnám írni azt a verset, amit szeretnék. Lehet, hogy az ezoterikust. Vagy azt a könyvet, amit szeretnék. Szerettem volna világéletemben. A magyarság sorsát illetően, ezekkel a változásokkal vannak még aggodalmai Kár nyádi Sándornak ? Vannak aggodalmaim! Mert nemcsak a rabság alól szabadított fel minket a forradalom, (akkor még forradalomnak mondtuk, mostani megjegyzés. K.S.), hanem egy csomó indulatot is felszabadított. És az a 25 esztendő, de nyugodtan mondhatom, hogy 40 esztendő, de az utolsó 100-150 esztendő, amióta a nemzetek ennyire megöntudatosodtak, az etnikai rátar- tiság, ami belesulykolódott az utóbbi időben, különösen a románságba és védekezésképpen belém is, ezek most abszolút súrlódásokhoz, konfliktusokhoz vezethetnek. Tehát, hogyha szabadság lesz és demokrácia lesz - ez jninden reménységünk —, akkor lehetnek tüntetések ellenünk, mi ellentüntetünk. írhatnak rólunk bármit, mi is írni fogunk. És ha nem visz el a szekuritáté, nem kell félni, akkor nagyon reméljük, hogy hamar meg fogjuk tanulni a demokráciát, aminek még nagyon a kezdetén vagyunk. De én hiszek abban, hogy a szabadság nagyon jó tanítómester. A legjobb tanítómester, és át fog segíteni az első lépéseken. Bizony, nagyon komoly harcra, nagyon sok, kitartó munkára és főleg türelemre — mai szóhasználattal __ élve, toleranciára - lesz szükség mind a két részről, sőt három, sőt négy részről... Óriási probléma a cigánykérdés. A 21. század legnagyobb kérdése lesz — véleményem szerint. Romániában? Nemcsak Romániában, de az egész Kelet-Európábán. Tévedés azt hinni, hogy mi vagyunk Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége. A cigányság! Romániában is többen vannak, mint mi. Habár, a hivatalos statisztikák nem mutatták ki. És hiába húzzuk az orrunkat és hiába sopánkodunk-finnyásko- dunk, hogy milyen sokan vannak és milyen büdösek —, ezek emberek. Sokan vannak. Még többen lesznek. És ha az „Európa-Házba” (ez volt a szlogen) be akarunk menni, akkor nem lehet úgy csinálni, mint a bolgárok csinálnak a törökökkel, hanem meg kell tanítani őket és nyelvüket, amit annyit őrizgettek (olyan gettónyelv, mint a zsidóknak a jiddis), iskola kell nekik és tévé kell nekik és rádió kell nekik. És biblia anyanyelven. Meg kell teremteni a hoch-zigainer — a cigány irodalmi nyelvet. Lutheri munkára van szükség. És ők majd ki fogják követelni. 69
