Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Szikra János: Ez egy jó buli! Elnézést, hogy sírok… (Öt vallomás a magyar kárpótlásról) - (szociográfia)

aranykorona-mértékegységben lehet. Három huszonhármad aranykorona hány négyzetméter? Nem biztos, hogy méltányosan átszámítható.

Az erdő nagy része tölgy és akác. Gyerekkorom óta ismerem a területet. A vásárlás után pár hónap múlva ténylegesen is kitűzik. Nekem ez az erdő 50 ezer forintomba került. Tudom, hogy a törvény és a kerületi erdészet által előírt erdőművelési terv alapján kell gondoznom a megszerzett birtokot. Akkor ér csalódás, ha nem 18 millió forint feltételezett összeget ér ez az erdő, hanem csak 10 milliót. De fordítva: kellemes meglepetés is érhet, ebben az esetben 18 milliónál is értékesebb erdőhöz jutottam. Egy tölgyes-akácos erdő művelése tudomásom szerint akkor jár azonnali befektetéssel, ha tarvágásra kerül. De nem ez a célom, noha még ez is előnyösebb üzlet, mint ha bankbetétben lenne a pénzem. Ha viszont lábon álló erdőt veszek, amint történt, akkor a munkák közepén kell folytatnom a művelést. Erdész ismerősöm szerint a tölgy az a fafajta, amit „nem illik” ültetni, nő magától. Az akác szintén. Úgy képzelem, hogy az erdészettől felfogadok egy szakembert, akivel haszon- osztozási szerződést kötök, érdekeltté teszem a művelésben őt is. Nekem nem sürgős a pénz, végezze, irányítsa ő a munkát mindkettőnk hasznára.

Magyarországon az emberek kilencven százaléka tudja, hogy mi a jó, mi a nyereséges üzlet, de tíz százaléka sem csinálja. A magyar kitaláló, de nem végrehajtó ember. Talán ez a magyarázata, hogy sokan nem élnek azzal a lehetőséggel, amellyel én, noha tudnak róla. Bonyolultnak tartják helyi kárpótlási jegy szerzését, amellyel ők is licitálhatnának, de ez mondvacsinált kifogás. Egyik barátom például pár óra alatt ismeretlenül vett a Bakony vidékén erdővásárlásra is felhasználható jegyeket és később erdőt.

Az árverésen annak a néninek az írásos meghatalmazásával jelentem meg, akitől a kárpótlási jegyeket vettem. Előszerződést kötöttem vele, hogy amikor (körülbelül 1994 tavaszán) véglegesen kitűzik, s ezáltal elidegeníthető lesz az általam az ő nevében vásárolt erdő, hivatalos adásvételi szerződéssel megvásárolhassam. Akkor az erdőt forgalmi árán, 50 ezer forintért veszem meg, ez után az összeg után kell illetéket fizetnem. Mivel azonban ez az összeg a néni számára személyi jövedelemadóköteles, elkészítem az adóbevallását és kifizetem helyette az eladási érték miatt megnövekedett személyi jövedelemadókülönbözetét. Ez erkölcsi kötelességem is, ezen kívül azonnal elterjedne ebben a kis börzsönyi faluban, hogy én egy gengszter vagyok, ha ő az adózás miatt hátrányba kerül az üzlet során. Tíz-húszezer forinttal nem vágok át valakit, amikor nyerek például tízmilliót.

Az erdők magántulajdonba adását lehetett volna sokkal ésszerűbben is csinálni. Nem látom át, hogy miért kellett ezt egy-egy településhez kötni? Az erdő állami vagyon, s az én olvasatomban az összes állami tulajdont képesség szerint kellett volna szétosztani. Akinek megvan arra a képessége, hogy állami vagyont működtessen, annak kellett volna odaadni. Számomra ez azt jelenti, hogy ingyen kaptam egy erdőt, és vállaltam a működtetését. De ostobaság, hogy csak mintegy 9 hektárt műveltetek, mert nem tudom rendesen, a természete szerint művelni. Körülbelül 200 hektár erdő művelése lenne gazdaságos. Azt kellett volna megvizsgálni, hogy van-e annyi tőkém, amely alkalmassá tesz az optimális művelésre. Ez kikötés is lehetett volna, s ebben az esetben már elhanyagolható, hogy helyi ember-e a tulajdonos, pesti vagy piripócsi. így föl lehetett volna verni az erdők árát, s valódi értékben keltek volna el. Ha így történt volna, akkor nem két-háromezer forintnál áll meg licitáláskor az aranykorona-ár, hanem például tizenötezemél, s kiszállnának az árverésből az olyan konjunktúra-lovagok, mint például én.

Ha egy erdész ül az erdő licitálás előtti értékmegállapító bizottságában, szakemberként bizonyára tudja, hogy az adott erdőrész aranykorona-értéke nem 12 ezer forint, hanem mondjuk 27 ezer. Az én számtanom annyi volt, hogy a mostani törvény

31