Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Pilinszky János: Harmadnapon (Domokos Mátyás sorozata)

ha, sehol nem éreztem oly vakító világossággal, hogy földünk a nagy isteni és emberi dráma színhelye, mint éppen itt, ebben a »sötétben«. Igaz, Isten valódi szállása az emberi szívben van, de ha ezt elhagyta, mintha még egy lépése volna hátra, amit ha megtesz, kilép Isten a történelemből, és szinte térbelileg is elhagyja a Földet. Mert más az Istentől elhagyatott Föld, és megint más a »tiszta anyag«. Ez még puszta mechanizmusában is »égi rendet« utánoz, nem is szólva a mai tudásunkkal megközelített anyagról, amely egyenesen úgy tűnik, mint egy végtelen intelligencia személyesjelenlétének és erejének teremtő jelzése. De nem ilyen képet mutat a tisztán anyagi és tisztán szellemi világ közé eső Föld, ez a közbülső tér, az ember lakhelye. Forrón ellentmondásos ez a nekünk szánt föld, akár maga az emberi szív, s egyedül ez a „közbülső színpad” tud igazán elárvulni.”

Önarckép

86