Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

fogva mind, amellett mozgunk is, egyik nap beutazunk Genfbe, Bocskai szobrát megkoszorúzni a reformátorok falán, nekem ráadásul van egy külön kis szökési tervem, Siklós Istvánnal, elmegyek, ha lehet, a közeli Rarogneba, a falusi temetőbe, teszek egy rózsát Rilke sírjára.

Köszönöm a prospektusokat, kicsi koromban jártam Bálványosfürdőn, biza nem emlékszem rá, a Rétyi Nyírről nem tudtam, erősen vonzana, a képek ellenére. Mert az illusztrációk hajmeresztők. Ilyenkor látszik, micsoda teljesítmény, mekkora diadal volt a műsorfüzeted.

K. Sanyitól tudom, hogy egyikőtök sem kapta meg az Új Látóhatárt. Három példányt küldtem be abból, amelynek az élén a Pro és Kontra áll, megfelelő lábjegyzettel. Neked s a két kolozsvári Sándornak. Úgy tudom, M. Jóska kitépve küldött néked külön is, magánlevélben, tán az Isten jó volt, s megkaptad.

Kérdés, hogyan fogtok hozzájutni a különszámhoz Németh Lászlóról. Egész könyv. A számmal kapcsolatban, de egyébként is gyakran emleget M. Jóska a leveleiben. Örülök, hogy összeeszkábáltam közietek ezt a kölcsönösen hasznos barátságot.

Tegnap érkezett meg Szépfalusi Pista küldeménye, Együtt Európában. Igen mutatós könyv, s az anyag nagy része kitűnő. Benne van a tervezett önéletrajz első „próba” fejezete, a kolozsvári gyermekkor. (Meg sok minden egyéb a gyerekkoron kívül.) Pár napja beszéltem Pistával telefonon; azt mondta, hogy az én írásom, külön, már bent van nálatok. Hát remélem, több szerencséd lesz vele, mint az Új Látóhatárral. A folyóirat harmadik vagy negyedik száma közli majd hosszú beszélgetésemet Siklós Istvánnal a magyar esszéről s a magam dolgáról. Ember és műfaj a címe, huszonöt oldal a gépelt szöveg, gondolom: nyomtatva se sokkal kevesebb.

Köszönöm nagyon, hogy elküldted Doboziéknak a műsorfüzetet, Zsuzsi a dedikáci- ót külön szóvá tette egyik levelében. Őket egyébként holnapután látom, ha igaz. Együtt utazunk Zürichből Sionba; Zsuzsi koncertje nyitja meg az ökumenikus találkozót. K. Sanyitól tudom, hogy szerzett nekik példányt Sütő könyvéből, nagy szolgálat, de a Tündér minden szolgálatot megérdemel. (Már csak a kijuttatás „problematikus”.)

Megtört a jég, Rónay György háromoldalas cikkben foglalkozott a Római muzsikával. (Vigília, március.) Szeretettel és becsüléssel írta, s a feladat nem lehetett tréfa. Nekem jobban tetszik, mint másoknak, Sükösd minapi levele egyenest szerencsétlennek tartja. Talán azért, mert a Népszabadság ráugrott egy szerencsétlen mondatára, s glosszát fűzött hozzám. Csakhogy a glossza többféleképpen is érthető. Persze Mihály többet tud a dolgokról, mint én, s a bőrén is tapasztalja azt, amiről beszél. Figyelem írásait, farkasok közt jól vitézkedik, már amennyire lehet. Mondandójával legtöbbször egyetértek. Végre rájött, hogy az ügyemben hamiskártyásokkal játszik. Első ízben ismerte el, hogy az erdélyiek könnyebben fognak boldogulni, magyarán: arra felétek kevesebb a hamiskártyás.

Az egyetlen, amit kritikusan említenék Rónay ^jégtörő” cikkéről az, hogy a kintiek terjedelmes írásai a könyvről, Hanák Tiboré az Új Látóhatárban, Kabdebó Tamásé a Katolikus Szemlében jóval okosabb, mivel jobban látják, miről van szó. Aki hozzám úgy közelít, hogy akár e legrejtettebb agytekervényében tűri az Extra Hungáriám non est vita pártosított neo-szittya jelszavát, nem érti, hogy mire rendeltettem, s hogy - magam is mit akartam. S hogy annak, amit csináltam, magyar az értelme, hagyjuk hát az együgyű kinn a bárány, benn a farkas, kinn építem, benn építem a hazát.

Hazajövetelem óta átvészeltem egy csúf ideggyulladáson, erős injekciókkal lábon hordva, nem állított meg sem hivatali, sem házi (kisasszonyi), sem írói munkámban. Dehát az igazság persze mégis az, hogy Gyula és Laci és én is a harcunkat megkarcoltuk, s a harc után nem következik áldomás, se magnum, se kicsi, csak betegség,

36