Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel
Hazatérésem óta (október derekán) egyetlen napra se tudtam leállni. Az a jó persze, az tart úgy-ahogy életben. December 17-én megvolt a Szepsi Csombor Kör estje a Római muzsikáról; Siklós István háromnegyed órán át vallatott a könyv ürügyén múltamról, szándékaimról, módszeremről, terveimről (mintha csak Veress Dánielt hallottam volna), állítólag érdekes inkvizíció volt, engem mulattatott, a hangszalagot valamikor januárban átírják papírra, s a jövő év első felében tálán publikálja az Ú.L. Úgy tudom, a könyv már nem ritkaság nálatok, Magyarországon meg ezúttal minden címzettnek kikézbesítette a posta. Azelőtt eltűnt a fele, még több. Nyilván tudod Pestről, S.M.-tól, hogy volt egy levélváltásunk az ottani kiadás tervéről. Rusztem maga volt ő, meghatón harcolt és vívott és küzd, kéretlenül, önszántá ból „két malomkő között”, amint írja, az egyik én volnék. Lebeszéltem az izgulásról, nem érek meg semmiféle szívbillentyűzavart. Nálatok, úgy érzem, egyenesebb az út, elfogadhatóbb a forma. Neki elég sok gusztustalan, rosszfajta emberrel lehet közben dolga. Megérem? Zavarba ejt, hogy erkölcsi kötelességként nehezedek néhány fiatalabb barátom lelkére, nem jó érzés. Pár szó a tervezgetett kötetről. A Shakespeare-esszék egybegyűjtése, elsőnek, nem valami jó gondolat. Tudom, tudom, Sh. mindenkié, a téma mégis korlátolt, ha - ismétlem - a könyv: első könyv. Ajánlatosabb a tizenhatodik századi anyag, de Shakespeare nélkül. Harmadik anyag: minden, ami angol (de ismét Shakespeare kizárá sávál), csak félek, hogy az meg sok. Az a nagy baj, Dániel, hogy hasamra ütve a levegőbe beszélek. Nincs bibliográfiám, a nagy fene tudja, mit s mennyit írtam, publikáltam 1952 s még inkább 1960 óta. (Mert elsősorban az utolsó tíz év termése, az őszi termés használható válogatásra). Münchenben egy mini-Veress Dániel azzal fenyegetőzik - persze nem kell túl komolyan venni -, hogy legközelebb itt tölt vagy tíz napot a vakációjából, s rendet teremt az Augiász istállóban, ahol minden megvan, csak ásóval, lapáttal meg kell találni, ki kell szortírozni. Külső segítség nélkül sohase lesz itt bibliográfia, a levegőbe beszélek minden tárgyalásnál. Nem tudok hátranézni, Dani, szorít a halál keményen, holott még van tervem, teendőm, kiárólag azzal kell foglalkoznom: nem is két, de négy kézzel kellene kapnom a munka után, ami előttem van, a ma s a holnap feladata után, ha van egyáltalában holnap, egy órám sincs hátranézni, a tegnapra, húsz évre! Elkészült az erdélyi gyerekkor, előttem a hasáblevonat, két és fél ívnek nézem, tavasszal jelenik meg Sz. P. gyűjteményében (az utolsó öt konferencia antológiája), Pista száz különlenyomatra is gondol, ha marad pénze, kizárólag nektek készíttetné. Ősz óta megint sokat írtam, lehet, hogy három megjelenik egy új füzetsorozatban, kérdés, lesz-e rá pénz. Egyre nehezebben teremtik élő; ma már bizonyosra vehető például, hogy jövő év derekán megszűnik az Irodalmi Újság. Igen komoly csapás s még nagyobb szégyen. De csupa szégyenből áll amúgyis a világ, miért legyen kivétel bármi, ami magyar. Húsvétkor ökumenikus konferencia van a svájci Sionban, Pista az egyik rendezője, arra is készülni kellene. Lassan. Őt egyébként sok izgalom érte mostanában, tisztán gonoszságból. Ezúttal német oldalról. Az egyensúly kedvéért. Az emlékiratok és a művészeti könyvek igen sok örömet szereztek. Magamról, úgy értem: a magánemberről nincs mit írnom; amint látod: még funkcionálok. Aízciz elviselem az életet. Lehet, hogy januárban elmegyek kéthetes sírlátogatóba a mostohafiamhoz. Kellenek a hegyek, a hó s az is, hogy két hétig ne törődjem a szennyesemmel. Mit kívánjak az Újesztendőre? Azt, hogy megérjük barátságban és szeretetben mához egy évvel a jövő Karácsonyt is. Nem kevés. Kívánok az egész családnak nagyon jó egészséget, neked külön is kedvet az élethez, munkához s - utazáshoz. Szeretettel ölellek Cs. 33
