Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 6. szám - Vasy Géza: Versekhez közelítve (Balla Zsófia: Egy pohár fű; Nagy Gáspár: Mosolyelágazás; Kántor Péter: Fönt lomb, lent avar; Tóth Erzsébet: Arcod mögött május; Banos János: Beteljesedett; Szervác József: Előszó; Géczi János: Mágnesmezők, Magánkönyv; Zalán Tibor: Kívül)

Vas István emlékének ajánlott vers is az istenhittel viaskodik: „ki nem hiszi, / azt is megtartja Isten. / Kihez most érkezel: megvéd és átölel.” (Mennyei vágta). A haláltudat és az Isten-élmény hatására válik mássá maga az élet-élmény: részben egy felnőttkori „újjászületés”, újrakezdés gondolata hatja át, részben az a rezignáció, amely a születés hamvasságát visszavarázsolni már nem képes újrakezdésnek szól. Nem az élet küszöbén áll már a személyiség, hanem ítélet után. „Dorgálatlan, megeredt havakkal / visszacsempészted életem fólénk. / Magaddal sodortál falánk születésbe. / Köszönöm, Uram, Fiú. Kisfiam.” így válhat hitelessé a kijelentés, hogy „Minden készen áll. / Az életed teljes, nem hiányzik / semmi belőle.” (Megszólítás), s így nyer sokhullámú rezonanciát az a másik, hogy „Elmegy az életem élni.” (Tél. Túl.). S ezt a vágyat fejezi ki a kötet egyik záró ver se is: Élni akarjak. S ezt korábban a szülést-születést emlékezetesen megörökítőBefejezetlen.

E világszemléleti változások hatottak a megjelenítés technikájára is. Mert bár „a forma tart, beléveted magad” (Éjszakai versészet), nem lehet kétszer ugyanabba a formába se beleöltözni. E költészetre korábban is jellemző volt a nyelvi játék a groteszk, most érzékelhetően több van belőlük. S míg korábban sokkal több volt a dallamosság — szabályosabb — hagyományosabb és modernebb dallamokban is — most több a töredezettség, a szaggatottság. Több a laza szerkezetű, az apróbb részekre szabdalt költemény. S a változás lázában olykor megbicsaklik a költő hangja, bár a kötet egésze következetes és meggyőző kompozíció. S mert nem magától értetődő, az is említést érdemelne, hogy Bállá Zsófia olyan versbeszédet teremtett meg, már korábban, amely a hagyomány és a modernség nemegyszer ádáz vitájában komoly érv amellett, hogy az ellentétek nem mindig összebékíthetetlenek, sőt a művészetben ezek az ellentétek gyakorta csak együtt létezve tölthetik be hatékonyan a maguk funkcióit. Vagyis Bállá Zsófia úgy modern — ha tetszik: „posztmodern” — költő, hogy a „konzervatív” olvasókat is a maga pártjára képes állítani. (Jelenkor Kiadó, Pécs, Kriterion, Bukarest).

Nagy Gáspár: Mosolyelágazás

Tudjuk, hogy az irodalmi életnek jelentékeny szerepe volt az 1989/90-es váltás előkészítésében. Művek közvetlenül talán kevésbé vettek részt e sok éves küzdelemben: inkább áttételes szellemi kisugárzásukkal hatottak. Van azonban ellenpélda is, s közülük a legelső magától értetődően Nagy Gáspár lehet. Versnek ritkán van olyan politikai hatása, mint az 1986-os A fiú naplójából címűnek, amely 1956 harmincadik évfordulójára is nyíltan utalt. E versre hivatkozva tiltották be a Tiszafáját fél évre,váltották le a szerkesztőit, s erre következett aztán ugyanazon év végén az írószövetség híres lázadó közgyűlése. Egyetlen versnek nevezetes hatása volt, s ami még szívmelengetőbb: ez a mű jó is, maradandó érték esztétikai értelemben is.

Azóta megjelentek a költő válogatott és új versei (Múlik a jövőnk, 1989), s most legutóbbi négy esztendő lírai termése vált egy tömbben hozzáférhetővé. A gyűjteményes könyvben is volt kötetnyi új vers, de talán nem bántó azt mondani, hogy egy fokkal halványabb volt egészük, mint a korábbi négy kötet akármelyiké. Pedig — s ez most válik bizonyossággá — a szerző csattanós lezárást is adhatott volna: az amerikai versek ciklusát, amely most az új könyv élén olvasható. Talán nem volt akkor még egészen készen e 11 americana, talán éppen a tervezett új kötethez tartalékolta már akkor a költő, s ez az elképzelés sikeresnek bizonyult, hiszen a Mosolyelágazás ismét képességei teljében mutatja az alkotót.

73