Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Miszlai Gabriella: A hús álma a fényről (Tornai József: A szerelem szürrealizmusa)
Miszlai Gabriella A hús álma a fényről- Tornai József: A szerelem szürrealizmusa •• Prelúdium V/ ltünk a rádiónak egy rideg, kopottan berendezett szobájában, hogy a nő és a férfi kapcsolatának kimeríthetetlen összefüggéseit és lehetőségeit bogozgassuk. Két nő és két férfi, hogy a nemek véleménye egyensúlyban legyen. Már nem voltunk fiatalok, rendelkeztünk élettapasztalattal, éltünk jól-rosszul sikerült házasságban, elváltunk, új házasságba, de legalábbis új szerelembe menekültünk. De még öregek sem voltunk, számunkra is húsbavágó volt minden föltett kérdés: harmonikus kapcsolatra, igaz szerelemre vágyakoztunk. Ahogy megszólaltunk, kiderült, hogy a szerelem mindegyikünknek mást és mást jelent. A nőknek inkább biztonságot, kényelmet, könnyebbséget: családot, ahol közösen lehet fölnevelni a gyerekeket. Mert melyik nő mondana le önként a gyerekszülés és az anyaság nagy kalandjáról? Ha új szerelemről, netán hűtlenségről esett szó — emancipáltak lévén — nem volt konzervatív az álláspontunk, de azért nem tuduk elhallgatni, hogy bizony a második nemet gazdasági és társadalmi érdekei általában a házassághoz, de legalábbis a szilárd, tartós kapcsolathoz kötik. De az is kiderült, hogy a férfiak számára sem közömbös az a biztonság és kényelem, melyet a családi háttér nyújt. Egyik beszélgetőtársunk Tornai József volt, őt régóta foglalkoztatták a nemiség, az erotika, a szerelem titkai, vagy ahogy ő fogalmaz, „a férfi nő viszony természete, tragédiája, botránya.” 1 Az „Ádám és Éva oltára” c. kötetének címe és a címadó ciklus versei jól mutatják, hogy a szerző az ősi, romlatlan, édeni szerelem és szexualitás misztériumát keresi és próbálja fölmutatni. 1984-ben megjelent a Vadmeggy, ez a prózában írt kötet, melynek kétharmad részében a szerző önmagáról, ifjúkoráról, szerelmeiről, ekkor szerzett tapasztalatairól írt, egyharmad részében pedig — mintha sokkal magasabb színvonalon azokat a régi rádióbeli beszélgetéseket folytatta volna — a nemiség, a szerelem lényegét, szerepét az ember életében, misztériumát kereste, kutatta, fölhasználva filozófiai, irodalmi tudását. Ezekben az esszérészletekben igyekezett választ találni az őt foglalkoztató és gyötrő kérdésekre. A szerző olvasótáborát a Vadmeggy megosztotta. Többen elfordultak: kitárulkozást, exhibicionizmust emlegettek, fejüket csóválták a leplezetlen őszinteség miatt. Mások annak fogták föl a kötetet, aminek a szerző szánta: tabuk elleni harcnak. Az esszérészről, az unió mysticáról, a szerelemtan és a teológia összeolvadásáról talán kevesebb szó esett. Itt mintha még erősebbek lettek volna a tabuk. Vagy mindennapi értelmünk számára túl elvontak, nehezen megközelíthetőek voltak a fejtegetések? Netán sokan közülünk a sokkal olvasmányosabb, érdekesebb résznél abbahagyták az olvasást, s az esszékre csak futó pilantást vetettek? 62
