Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 6. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - III., befejező rész)

A Falutévé stábjának megjelenésére a bejárat elé már valamivel többen odame­részkednek. Gazdák, gazdajelöltek, volt gazdák — és ott van ő is, ő, a falu bolondja. Hozza őket a kíváncsiság. A csöppnyi szenzáció. Itt a budapesti TV. Itt, ezenközben szemelek ki egy fiatalt?), középkorút?) embert. Ezzel a típussal — mondom magam­nak — még nem találkoztam. Gondozott külső. Keskenyre borotvált bajusz. Anorák, tiszta nadrág, mintha nem is farmer volna. Készségesen vállalkozik a válaszokra. A másikuk, talán valamivel idősebb, önként ajánlkozik. Benn ülünk le az üres, félig-meddig elfüggönyözött előadóteremben. Remeg a tér­de, miközben beszél. Lámpaláz? Izgalom? Amit mond, abból sejtem, csupán az inge­rültségét nem tudja palástolni, amelyet a feltoluló vádak idéztek elő benne. A saját földünket akartam volna visszaszerezni. Illetve annak egy részét. Mert az egész birtok 75 hold volt, szántó, szőlő, erdő. Megpróbáltam volna még elvetni a bú­zát. De keresztülhúzták a számításomat. Bérbe se kapom meg, amit odadtak, nem a miénk. Nem merem rávinni a ganét se. A régi családi birtokot szerettem volna. Na­gyon jó minőségű földek voltak. Most a tsz használja. Nekem fizetnem kell a bérletet a másikért. O mit fizet ? Már látom, hogy nem fogjuk mi azt visszakapni. Ez politika. Apám kulák volt, szerintem ezért nem engedik még mindig, hogy hozzájussunk. Már gondoltam én is - elkeseredésemben -, hogy elfoglalom, mint ahogyan másutt is tet­ték, hallottam a tv-ben ilyeneket. De nem mertem. Nem akarok ujjat húzni. Lehet, hogy ugyanaz jön vissza, mint régen volt. Megtorlások. Perek. Börtön. A háttér: nagyon is ismerős. Juhász István története e tájékon sokak története. Az apját 1951-ben letartóztatták. Tíz évet kapott. Mire fölcsöpörödtem, hatéves lehettem, már csak azt láthattam, hogy egy kunyhó­ban lakunk. A nagy birtokról én már csak a szülőktől hallottam később. Mikor haza­jött édesapám, elment az állami gazdaságba trógemek. O ment el cselédnek. A továbbiakban is szokványos az életút: Jó tanuló, de nem tanulhat tovább. Elsze­gődik a kecskeméti Földgép Vállalathoz. Mígnem úgy dönt, hogy hazatér. Az ország egész területén dolgoztunk - Nagylaktól Erdőkertesig. Hát a világot jár­tuk állandóan. Engem a föld hozott haza, meg a család. A gyereknek apa köll. Elszo­kik tőlem, ha mindig csak búcsúzunk. De kifizetődőbb is itthon, mert így tudok jó­szággal foglalkozni. Kertészkedek, fóliázok, szőlőzök, szőlőiskolám van. Több a forrás, több a bevétel. Gyerekkoromban mozdonyvezető szerettem volna lenni. Hát nem az lettem. De voltam fűtő, voltam traktoros, nehézgépkezelő. Hiába. A vérében van az embernek, hogy csak a föld... Öröm látni, ha valami szép. Boldogság. Szóval örülök, ha a jószágok szép kövérek, nem soványak. Nem félnek, kezesek. Ha bemegyek hozzájuk, dörgölőznek. Szóval ez az életem. Tíz hold bérelt földem van. Tízet meg sze­retnék visszavenni. Ennyit meg tudok művelni. A családom el tudom belőle tartani. Van gépem, ekém, mindenem. Ha köll, lovat veszek. Készülök már több éve. Hogy meghallottam, lesz kárpótlás, a szőlő árából mindig gépet vettem, permetezőt... Van egy tizennyolc éves fiam. Ö majd segít. A kicsi még nem tud, tízéves. Hogy a nagyob­bik fiamnak milyen tervei vannak? Nem tudom pontosan, de szeretném belénevelni a munkába, csakhogy nincs miben. Ez a mostani helyzet engem is élbizonytalanít. Már látom, nemhogy ősszel, de még tavasszal se kezdhetek vetni. Miben lehet reményked­ni? Itt? Húha\ Hadd ne mondjam. Csúnya dolgok lesznekl Mikus Sándort hallgatva megállapíthatom, hogy Juhász István félelmei, előrejel­zései talán nem is alaptalanok. A megyei kárrendezési hivatalhoz írott beadványá­nak másolatát nyújtja át nekem is. Követelését és tiltakozását. Mert nem tudja elfo­gadni a kárpótlási törvényt. Mindenáron vissza akarja szerezni családi örökségét, azokat a földeket, amelyeket elődei több generáción keresztül vásároltak meg. A strassburgi embeijogi bizottságig is hajlandó elmenni ezért. Konokság, már-már feldolgozhatatlan fájdalom és harag, fenyegetés a hangjában és égő szemében. Meg­39

Next

/
Thumbnails
Contents