Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Monostori Imre: „S egyszer csak: bennem lakott az Úr” (Németh László üdvösségharca)
Monostori Imre A „S egyszer csak: bennem lakott az Ur” Németh László üdvösségharca „Én az Istent sosem kerestem De az életem egyre gyúrták Örömeim és keresztem S egyszer csak: bennem lakott az Úr. Azt se mondtam: jó volna hinni, Vagy: hogy ő az a nagy zsibbasztó, Vagy - nem. akarok már vívni Sose hívtam, s őrámtalált." A (In: Homályból homályba. II. k.402.1.) húszas évek végén írt Németh László-versek között több olyat is találunk, amely kapcsolódik-kötődik e roppant nagy életmű fő és meghatározó „dallamá”-hoz, érzelmi-gondolati építményéhez, de talán egyik sem olyan erősen, mint a fentebb az első két versszakában idézett Én az Istent sosem kerestem című vallomása. Igen találó Hegedűs Lóránt megállapítása, amely szerint ennek az életműnek az „üdvösség ügy” a „központi és totális vonása [...]”. (Vö. H. L.: Nyitás a végtelenre. [Bp.] 1989, Szabadság téri Református Egyházközség. 82-156.1.) Központi abban az értelemben (is), hogy átfogja e negyvenéves írói-gondolkodói pálya teljes egészét, és totális abban az értelemben (is), hogy valamennyi Németh László-írás — bármilyen furcsán hangzik is — végső soron ebbe az irányba mutat. A tanulmányírói-esszéista munkássága éppúgy, mint szépirodalmi életműve. Az előbbi kétségkívül legfontosabb, legjellemzőbb alapelve, a „minőség” sem más ugyanis, mint a helyes emberi életmód és életút általános értelemben vett szabályozó elve. Miként arra Béládi Miklós rámutatott: „a minőségelv valójában metafizika nélküli vallásos felszólításként hangzott, egyfajta »téljetek meg« egyénre szabott puritán üdvösségtan erkölcsi parancsaként.” (Minőség és erkölcs Németh László gondolatvilágában. ItK. 1983.1-3. sz. 296.1.) Németh László fentebb idézett versével egy időben keletkezett két merőben más jellegű, mégis egyazon fő motívumot kibontó fontos műve. Az egyik az André Gide- ről szóló esszé (1928), a másik az Emberi színjáték (1928) című regény. A Gide-ta- nulmány középpontjában a helyes emberi magatartás, az erkölcs mint belső mozgató erő problémája és az értelmes emberi élet kikerülhetetlen belső drámája áll. A fő kérdés így hangzik: „Akkor vagyok ember, ha legyőzöm magam, vagy ha a bennem bújkáló lehetőségekre bízom!” Vagyis: engedelmeskedem-e a valójában erkölcs nélküli filiszter-erkölcsnek, avagy a bennem, mint egyéniségben lappangó előírt sorsot, — Németh László egyik kedvenc kifejezésével: „növéstervet” — hagyom, sőt segítem 32
