Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Weöres Sándor: Tűzkút (Domokos Mátyás sorozata)

... vajon olyan verskötet, amely a.) filozófiai, történelmi álláspontjában mélységesen ellene mond a mai politika alapjául szolgáló filozófiának, világszemléletnek; b.) csak a távoljövőt, a még-meg-nem-születetteket hívja tanúul, szembeáll a ma - minden rossz, de minden jó - aspektuséival is; c.) kifejezésmódjában rendkívül ezoterikus, helyenként nehéz gondolati munkával felfejthető; máskor bonyolult vagy játékos (de egyesekből meghökkenést vagy gúnyolódást kiváltó) kísérletekkel próbálkozik: ugyanakkor - a.) igen nagy, európai méretekben is jelentős költői erőről, tehetségről tesz tanúságot; b.) vannak feloldó, nagyon mélyen emberi hangjai is; c.) alapjában hisz az Emberben, s elítéli például a fasizmust is: d.) kísérletei termékenyítőén hathatnak a magyar líra sorsára - kiadjuk-e? - A lektor úgy véli, hogy ez csak nagyon gondos mérlegelés tárgya lehet; leginkább mégis arra hajlik, hogy alapos - de rövid - kiadói előszóval, korlátozott példány számban lásson napvilágot ez a - mindenképpen jelentős - kötet.

Budapest, 1963. február 20.

* * *

Az irodalompolitikai képmutatást különösképpen ingerelhette az a körülmény, hogy Weöres Sándor „megdöbbentően pesszimista történelemszemlélete” rendíthetetlen erkölcsi meggyőződéssel társul, az egyedül helyes emberi viselkedés erölcsi imperatívuszának új megerősítésével, amelynek a „mégse mindegy” hite a sarkköve, s nem valamiféle „minden mindegy” defetizmusába torkollik:

Animus

Mégse mindegy; pedig utánam nem marad élelmes kis család, se tortaszelet-forma ház és kert, ékelve gipsz-önérzetű sorba, hulltomban meztelen imádjam az Urat,

fillér is égetett, gatyámat is sokalltam, bámulva hogy önnön nedvétől részegen mindenki ráng, kerít, törtet, sose pihen s vágyna száz évig is pacskolni ennyi bajban;

tudom, sosem lehet jobb ez átvonulás, mert mindig szutykosát sulykol a nagymosás, a szenny mind visszahull, és elröppen a tiszta:

mégse mindegy, hogy a derűs lét ősi titka szavamból fölkel-e és útjukra borítják, vagy csak hottestemet túrkálják mint giliszták.

Weöres Sándor tudatában volt annak, s az Intemus című kompozíció egyik darabjában ki is fejezte ezt a paradox helyzetet, hogy őt éppen az abszolút erkölcsi világrendhez való hűséges ragaszkodása miatt bélyegzi „áruló”-nak a szocializmus maszkjába bújt, örök kispolgári világ:

A belső végtelenből

A belső végtelenből nehanap még kitekintek arcomon keresztül:

81