Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Legenda Pilinszky Jánosról (Összeállította Albert Zsuzsa)

Legenda Pilinszky Jánosról- Összeállította Albert Zsuzsa omokos Mátyás: Az irodalomtörténet-írás és a kritika három korszakra tagolja Pilinszky költészetét. Mindhárom korszakot egy-egy verseskönyve címével lehet jelezni: az első a Trapéz és korlát időszaka (ez a kötet, hajói emlékszem, 1946- ban jelent meg a Diáriumnál), a második korszakjelző könyve a Harmadnapon, tizenhárom esztendővel később, 1959-ben (ennek kiadói szerkesztője voltam), végül a harmadik korszak, amely a Szálkákkal kezdődött, s tartott a költő haláláig. Ez a kötet 1972-ben jelent meg, de anyagát - korábbi költői gyakorlatával ellentétben — rohamszerűen, néhány hét alatt írta meg, 1971-ben, ahogyan ezt ő maga is többször nyilatkozta.

Lator László: Az 1948-as, illetve 1949-es irodalompolitika, a politikai fordulat tökéletesen kiiktatta, elfeledtette Pilinszkyt. Nemcsak őt: volt egy tanítványom, a körmendi gimnáziumban tanítottam 1951-től, aki részben az én hatásomra bölcsésznek ment, magyar szakos tanárjelölt volt. Egyszer azt mesélte nekem, hogy az ő évfolyamában egyetlen egy olyan egyetemi hallgató sem volt, aki tudta volna, hogy Weöres Sándor és Szabó Lőrinc nemcsak műfordító, hanem költő is. Hát pedig Szabó Lőrincnek már 1943-ban megjelentek az összegyűjtött versei, Weöres Sándornak, nem is tudom hirtelen, hat vagy hét kötete jelent már meg, Pilinszkynek meg egyetlen könyve csúszott ki 1946-ban, az említett Trapéz és korlát, ami talán harminc oldal, de inkább kevesebb lehetett, és nem hiszem, hogy húsz versnél több volt benne. Nemes Nagy Ágnes Kettős világban című kötetében — azt véletlenül most megnéztem — húsz alatt van abban is a versek száma. Két kis kötetük volt, igaz, de az a két vékony kötet nagyon feltűnő volt. Lehetett tudni, hogy mekkora költők, vagy mekkora költők lesznek.

De ez két év alatt elfelejtődött, eltemetődött. Emlékszem olyan kritikákra — értők írták ezeket a kritikákat -, hogy Pilinszky „önnön visszhangtalanságába fulladt”. Ne kezdjünk vitatkozni rajta, hova tartozott Pilinszky, az Új Holdhoz-e inkább, vagy a Válaszhoz, vagy akár más folyóirathoz, mondjuk a Vigíliához. Azt is említhetném, Pilinszky szellemét, alkatát, egyéniségét ismerve nem kell szükségképpen valamelyik irodalmi csoporthoz sorolnunk, csak mert ide vagy oda írt. Hogy a Válaszban olyan sok verse jelent meg, lehet, hogy több is, mint az Új Holdban, az részben Sárközi Márta személyes hatása volt, ez kétségtelen. Egyébként a Diáriumhan is jelentek meg versei. Sárközi Mártát nagyon szerette, talán valami anyát is látott benne, bár nem volt köztük olyan nagy korkülönbség. Ha viszont az Új Holdat nézem, azt kell mondanom, hogy költészetének jellege kétségtelenül az Új Holdhoz köti.

Lengyel Balázs: Pilinszky költészetének csúcsa a Harmadnapon kötet 1958, melynek kiemelkedő vonulata a Harbach 1944, a Francia fogoly, a Szerelem sivataga, a Tanúk nélkül, az Aranykori töredék, és a csúcsok csúcsa, az Apokrif. Mivel annak idején, 1951-ben vagy 1952-ben (Pilinszky 1954-es datálása téves) közvetlen tanúja voltam az Apókrif születésének, szeretnék a vers keletkezéséhez néhány m égj egy Domokos Mátyás, Kovács Péter, Lator László, Lengyel Balázs, Törőcsik Mari és Venczel Vera emlékezései.

69