Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)

-Az igény duplája a szabad területnek. 24 000 aranykorona áll szemben 11 000 aranykoronával. A többi jelzáloggal van terhelve. A hitelező, ugye, ez természetes, a saját pénzéről nem mond le.-Hogyan lehetne mégis megoldást keresni?-Az jöhetne számításba, hogy valamilyen térítést fizessenek a kárpótlásra jogosultak.

— Tartok tőle, ez az ötlet igen nagy felháborodást keltene.- El tudnám képzelni azt is, hogy fogadja el a kárpótlási jegyet a bank, de nem teszi meg.

— Önök mit tehetnének?-A felszámolónak ez nem feladata, különösebb érdeke nem fűződik hozzá. Önszorgalomból a béke és a barátság kedvéért annyit már megtettem, hogy írtam egy levelet az OKHB igazgatójának.

Az irat kis keresgélésre meg is kerül. A válasszal együtt. A kezembe adja, hogy olvassam. A szóban forgó javaslat csupán a dolgozói földalap kijelölésére vonatkozik.

A dolgozók politikai hangulatát javítandó folyamodtam az OKHB-hoz. Eddig mi elmegyünk, de több energiát nem fordítunk a földügyekre.- Sok mendemonda hallatszik az adósság keletkezéséről is. Mikor vette fel ezeket a hiteleket az állami gazdaság?

Egy sóhaj hallatszik.

Ez az adósság? - kérdez vissza kisvártatva... - Hát úgy 1985-90 között.

— Mikor került a jelzálog a földekre?- 1989-ben.

— Miért kényszerült erre a gazdaság?- Nem kényszerült. Fölvállalta. A 80-as években a tárolótér bővítésére és a szennyvíz kezelésére hajtottak végre itt egy beruházást. Ehhez vette föl a több százmilliós hitelt. A visszafizetése - hogy úgy mondjam - békeidőben semmi gondot nem okozott volna. De hogy egyik pillanatról a másikra áttértünk a dollárelszámolásra, elveszítettük a keleti piacokat. Hogy ezt elkerülje a gazdaság, ahhoz valakinek látnoknak kellett volna lennie. De hát ki tudhatta, hogy itt lesz egy rendszerváltás, hogy a KGST szétbomlik.

Oreskó Imre annak a mezőgazdasági szakembernek a szemével tekint vissza az utolsó pár esztendőre, aki pályája kezdete óta az állami gazdaságban dolgozik. Az eladósodás kezdetét nem is oly régre teszi. Az 1991-es esztendőt eredményesnek tartja. Mint mondja, az ország első tíz-tizenöt gazdája között szerepelt a statisztikában.

Talán egy rossz gazdasági döntés vezetett a csődhöz. A gazdaság 1991-ben a helyi termelők szőlőjét úgy vásárolta fel, hogy kötelezettséget vállalt arra, hogy harminc napon belül kifizeti a szőlő ellenértékét. Erre csak úgy volt képes, ha hiteleket vett fel a bankoktól, OTP-től. 40 %-os kamattal. Ezzel egyidőben állt le a keleti export. Ami áru kiment, az is fedezet nélkül. Sose fizette ki - ha jól tudom - a vásárló.

Oreskó Imre szerint azonban 1992-ben újra élénk érdeklődés támad a termékeik iránt. Valutában fizettek a megrendelők. Ha akkor nem köt a gazdaság a három hitelezővel csődegyezséget, őszerinte öt éven belül kigazdálkodja a hiteleket a vállalat, s akkor megmaradhat a térség jól prosperáló nagyüzemének. Az agronómus Oreskó Imre úgy gondolja, a hitelfelvételt meg lehetett volna kerülni. Ahogy az Nyugaton is természetes, a pinceszövetkezetek évi három részletben fizetik ki az eladókat, vagy 20-25 %-ot adnak a szüret utáni 30 napon belül, a többit értékesítés után rendezik. Igaz ugyan, hogy a nyugati termelőnek megvan a tőkefedezete ah60