Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)
pókkal szoktunk tárgyalni. Ezt a csapat óriási pozitívumának tartom. A társaságon belül tanultam meg elmondani a véleményemet, és azt is, hogy másét is el tudjam fogadni. Borzasztóan rosszul esett, ha megmondták az igazságot, amit el kell viselni és szembesülni kell vele. Ezt meg kellett tanulni mindannyiunknak, és azt hiszem, ez nagyon jól sikerült. Kérdőjelek, avagy az együttműködés zavarai É. Vencel: A kft üzleti tevékenysége az öt tag között egyenlően, kizárólagosan fifti- fifti alapon oszlik meg. Akadt egy-két elmozdulás ettől az irányvonaltól, de mindenkiben lekristályosodott, hogy másként nem lehet. Mihelyt történt valamilyen módosítás, az rögtön rossz irányba vitte az egész működést. Mások az egyes tagok érdekei. Tavaly még kézi munkával műveltük a földeket, így csak ennek elszámolásában kellett gondolkodni. írtuk a munkaórákat, a napszámosi bérek alapján. így egy, másfél vagy akár két egységet jelenthetett a ki-ki által elvégzett munka. Ezt összegyűjtöttük, és év végén kilistáztuk, hogy kinek mennyi munkája fekszik a gazdálkodásban, és így osztozkodtunk. Idén már be kell kalkulálni a saját gépeinkkel végzett munkát is. Magam részéről a gépi rezsi órabér elszámolását tartanám ésszerűnek, de ezt még a többiekkel is el kell fogadtatni. Ezt a következőképpen képzeltem el. Imivel közösen van egy kombájnunk. Ha Pisti elhív, kombájnozni, aratni, akkor azt mondjuk x forint az óradíja ennek a kombájnak. A gépi óradíjnak pedig mindannyiunk által elfogadott, minden egyes gépre kivetített tarifának kell lenni. így az illető számolhat, hogy a saját géppel rendelkező üzlettársát veszi igénybe vagy más megoldást keres. Eleinte kicsit pitizőnek meg kicsinyeskedőnek tűnt számomra mindez, de van egy arany közmondás: a tartós barátság alapja a szoros elszámolás. Valahogy így is van, mert a grátisz dolgok mennek egy darabig, de utána jön a vita. Én többet segítettem, ő meg csak annyit segített. Nincs más megoldás, közös megegyezés alapján kell elszámolni. Ha én elmegyek valakihez a kombájnnal, annak teszem fel 4000 forint a rezsi órabére. Ezzel szemben nekem nincs permetezőgépem, így elhívok valakit permetezni, aminek mondjuk 1600 forint az óradíja. Felírjuk, ő ennyit permetezett, én annyit kombájnoztam, év végén pedig egymás között kiszámoljuk és pénzre váltjuk a végzett munkát. A kombájnolás és a permetezés bérét kivonjuk egymásból és aki tartozik a másiknak, az kiegyenlíti a tartozását. Hasonlóképpen működne a közös gépparkunk, ami elsősorban a saját gazdálkodásunkat is szolgálná, külső gazdálkodóknak is biztosítana gépi szolgáltatást. Más kérdés a föld, mert földet nem kíván és nem akar senki a kft tulajdonába bevinni. A kárpótolt föld kinek-kinek a saját nevén lesz és marad. Gazdálkodni természetesen együtt fogunk, de úgy, hogy ki-ki eltervezi és eldönti, milyen kultúrával foglalkozik. Az más kérdés, hogy több ember is gondolkodik azonos kultúrában. Azt már minden további nélkül el tudom képzelni, ha nekem például van egy növény- kultúrára alkalmas területem, akkor mindannyian abba húzódunk átmenetileg. Ha ellenben másnak más kultúrára alkalmas földje van, nem tartom elképzelhetetlennek a cserét. Imre felesége nem alkalmazott, hanem a saját mezőgazdasági boltjukat vezeti. Ez családi vállalkozás, még a kft-t megelőzően indult. A kívülálló számára nem egészen szétválasztható, hiszen a kft telephelye, meg a bolt címe azonos. Nap mint nap 40
