Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

fokozatosan kiszorított helyzetbe került a gazdaságban. Gy. Ernő agrármérnöki végzettsége mellé kiegészítésképpen közgazdasági ismereteket tanult, végered­ményben ő volt az új típusú társulás egyik kezdeményezője. így a kényszer szülte helyzetben számára a társulás cselekvési teret jelentett. Ügy gondolta, hogy az így létrehozandó csoport hatékonyan képes működni, az általuk felállítandó géppark­kal bérmunkát végezhetnek. Emellett méginkább arra, hogy a tagok szakismereté­re alapozva tanácsadói munkára vállalkozhatnak. Szakítópróba T. Imre: engem mindig érdekelt a politika. 1990-ben egy érdekes társaságba, a Kisgazdapártba csöppentem be. Története alapján a parasztság létfontosságú párt­ja. Azt, hogy ez nem így alakult, azt nem mi határoztuk meg a községben. Fiatalabb korunk ellenére 5-6-an azért léptünk be, mert barátok voltunk. Talán az is közös bennünk, hogy vannak elképzeléseink az életről és kicsit törtetőek is vagyunk. Vé­gül is az ember szeretné látni a jövőt, meg szeretne tenni érte valamit. Úgy képzel­tem, a parasztságért tenni kell, mert nagyon le van maradva és mindenhonnan ki van szorítva. Magam részéről ebben láttam fantáziát, és nem az Agrárszövetség­ben, ami a tsz-elnökök pártja volt. A politizálás a munkámban is jelentkezett. Egyre jobban éreztem, hogy érdemle­gesebb munkát is tudnék végezni. Mint vezető pedig kényelmes helyzetbe voltam, őszintén megvallva, nagy felelősséggel nem járó, előnyös pozícióm volt. Normális fi­zetést biztosított, de ez engem nem tudott kielégíteni. Egyéb okok közrejátszása mellett ezért is léptem ki 1991 márciusában a tsz-ből. Lépésemmel nem kis gondot vettem a nyakamba, hiszen ez az üzlet nem biztosított igazán komoly egzisztenciát. P. Ferenc: Jött ez a fóldkivétel a tsz-ből. Negyvennyolcán akartaik kiválni, de vé­gül csak öten maradtunk. Nagyapát is úgy kellett rábeszélni, hogy vissza ne lépjen. Mert a tsz-elnök mindenkit lebeszélt, meg ment a zsarolás. Rebesgették, aki kilép, nem kap nyugdíjat, meg hasonlókat. Tudja, mi kell egy idős embernek ? T. Imre: A kiválás nagyon nagy harc volt. Az eredetileg jelentkezettek közül egyre többen visszaléptek, végül egy maroknyi csapat tartott ki elhatározása mellett. Na­gyon nagy harc volt. Mindinkább rablókká váltunk az emberek szemében, olyanok­ká, akik vagyontárgyakat akarnak kilopni és tönkre tenni a tsz-t. Ebből pusztán annyi igaz, hogy érdemleges, hasznosítható vagyont szerettünk volna kihozni. Elő­ször a szárítót néztük ki, de az elnök addig mesterkedett, míg életveszélyessé nyil- vánítatta. Ezután a falu szélén levő haj tató telepet szerettük volna megszerezni. A vezetés ekkor is elég komolyan betartott nekünk. Felértékelte a telepet, ugyanak­kor leértékelte a vagyonrészünket. Négyünknek kétmilliót érő vagyonjegye lett vol­na, amit 60 %-kal értékeltek le. Ugyanakkor a telep értékét legalább tízszeresen fel­értékelték. Ezt követően — mivel a kft-ben kereskedni akartunk — a felvásárlótelepet szerettük volna megszerezni. Azt sem adták, talán arra gondoltak, hogy majd csak elfogy a cérnánk. Végül is úgy döntöttünk, hogy valamit vinnünk kell. Bírósági eljárást semmikép­pen sem akartunk. A törvény szerint lett volna rá módunk, de mire ezen végigver­gődtünk volna, lehet, hogy még ennyit se hozunk ki. A szövetkezet nem a megerősö­dés felé halad, hanem úgy nézem, feléli saját magát. Elég az hozzá, egyetlen alternatívaként maradt a géppark beszerzése. A lehetőség eleve korlátozott volt, mivel csak egy kiajánlott géppark jöhetett szóba. Nem az első gépeket adták. Szó sem lehetett arról sajnos, hogy jobb minőségű gépeket kaphassunk meg. Nem dicse­36

Next

/
Thumbnails
Contents