Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - Fried István: A dalra lelő és elnémuló ifjú Petőfi

rehozott, megszerkesztett, retorizált szövegszerűségében, tehát irodalomként elfo­gadott szövegben lehet költészetté, a beszédről, a szavakról kialakított negatív kép, a némaság elsőbbségéről hirdetett felfogás kizárólag a leküzdendő (?) megfogalma- zási-alkotási mechanizmus során lehet az, amiért megszületett, ami létét indokolja. Kiváltképpen a Füstbe ment terű tartozik a különös gonddal szervezett szövegek kö­zé; ha nem tekintünk is másra, mint az utolsó strófa központozására, érzékelhetjük, hogy a hatásban-befogadásban gondolkodó (és erre színpadi munkája során több impulzust kapó) Petőfi Sándor nagyon is kiszámítja az előadás ritmikának, ütemé­nek dramaturgiáját, továbbá nem mond le az olvasó irányításáról, az íráskép lírát szervező funkcióiról. A gonddal választott (és jó érzékkel megváltoztatott) cím szen- tenciózussága, képisége az utolsó strófával mintegy keretet alkot, a szólásszerű cí­madás és a tudatosan egyszerű, közbeszédszerű előadás a felszíni jelenségeket hi­vatott tolmácsolni, az utolsó három strófa szinte színi utasításként ható központozása (a megannyi három ponttal jelzett ritmuslassítás) mindenképpen vál­tásra utal, a megérkezés, a (vágy)kép megelevenedése ünnepies pillanatára, ame­lyet a záróhasonlat teljesít ki. Aligha elégedhetünk meg avval, hogy csupán a hatásokat mérlegelő költő szer­kesztési eljárásának tudjuk be a Füstbe ment terv felépítését. S bár a romantika pe­riódusának poétája semmiképpen sem akar lemondani a lírai vers retorizálásáról, az életbeli reáliák versbe emelésével (még a romantikus hagyományon belül) a kor­társak által újnak érzett, bár messze nem előzmények nélküli dikciót honosít meg a magyar irodalomban. Az egyszerű — dísztelen környezet, a hétköznapok magatar­tásformái, a történések átláthatósága az eszköztelennek ható előadást igényelnék. A magas fokú (és korántsem spontán módon vagy előd poéták utánzása révén kiala­kult) szervezettség-megépítettség azonban sejteti, hogy a felszíni jelenségekre vo­natkozó közlések mögött a költészet és a megszólalás lényegét érintő tudás és kísér­letezés rejtőzik: az önéletrajzi tényezőket egyként értelmezhetjük egy konkrét helyzetből származtatás alapján, valamint pszichoanalitikai apparátust megmoz­gatva. Ám ezek az önéletrajzi adalékok előbb külső események sorába, majd egy belső világ történetébe illeszkednek. A tárgyiasságot reprezentáló kronológia hajlik át a szubjektív időbe, amely osztatlan és oszthatatlan, egyszerre múlt és jelen, ha mások számára esetleg megosztottságában érzékelhető is. A Füstbe ment terv első versszakában a későbbi Petőfi-líra számára is kulcsfontos­ságú szó bukkan elő: hazafele. Az úton levés szinonimája, a valódi és a képzeletbeli, a létező és a vágyott közötti helyzet jelzéseképpen. De a „haza” különféle jelentésár­nyalatai más értelmezést is megengednek. Hiszen a haza (akár kis, akár nagy kez­dőbetűvel) az érzelmileg átszínezett, mindenképpen a magasztos fogalmak közé tartozik, amely a korai Petőfi-lírában az otthon jelentéstartományával mutat átfe­déseket. S ezzel egyben a második lehetséges jelentés is előkerülhet, ti. a hazafele - konkrétan a dunavecsei szülői otthon, átvitt értelemben az Anyához vezető út célál­lomása. Ide kapcsolódik a harmadik, feltételezhető értelmezés: a vágykép lokalizá­lása, az Anya világa. A „hazafele” nemcsak a Füstbe ment terv kibontakoztatott gon­dolatvilágára utal, nemcsak a megszólalás kísérletétől a csönd poéziséig vezető szakasz jelzése, hanem előrevetíti a következő Petőfí-vers színhelyét is, az Egy es­tém otthonnak immár az idő- és térviszonyt egyképpen érzékeltető történés- és tör­ténetsorát. Az otthon itt félreérthetetlenül (legalábbis a címben) a dunavecsei csalá­di környezetet jelöli, s az este szintén további következtetésre ad alkalmat: a Füstbe ment terv várakozása, célbajutása után zajló kibontakozást ismerjük meg, az Apa és az Anya világával való szembesülést. S ha korábban az elnémulással vált érzékel­hetővé a révbe érés, az otthonra, a hazára lelés, illetőleg a hazára lelés a költészetre találásban hangsúlyozódhatott, az Egy estém otthon költészet és megértés, életpá­35

Next

/
Thumbnails
Contents