Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - A hely szelleme - Géczi János: A hely szelleme
A hely szelleme A XXz, aki most éppen csontokat rág. Egyébként pedig lustán elnyúlik a küszöbön, bár nem mindig tudja, tartózkodik-e valaki a küszöbre ültetett házban, érdes nyelvével tisztogatja a talpát, nyalogatja fürtjeit és farkát csóválva boldogan pattan fel, ha ismerős szagú, habár idegen ember lép a kertbe. A hely szelleme általában lusta és álmos, nem szeret csaholni, holott minden betolakodó elijesztése a dolga, csak akkor indul sétára, vagy a szérűskertbe, ellenőrizni a gazdaságot (ha van kivel), egyébként fekszik a napon, egy légytelen és húsgazdag portáról ábrándozik, ahol azonban biztosan az a gazda, aki itt is, valamint a sok kergethető, sárga teniszlabda és a reszketeg macska. Megfigyelhették, hogy az erős formaigényű alkotók rendszerint gyöngék, esendők, bizonytalanok, s alkati vagy szerzett tulajdonságaikat éppen azzal próbálják átalakítani, hogy műveiket szabályok szerint akarják kompakt formájúvá tenni, a belső, gondolati koherenciát megfejelik egy láthatóbb, szabványosan megjelenő, külső koherenciával. Nem lenne hasznos, ha az individuum tulajdonságait ott keresnénk, ahol nincsenek; most önkorlátozásunktól mégis tekintsünk el: nem leszünk ön-, illetve közveszélyesek, tudjuk, mert megtapasztalhattuk, hogy szavakból csak szavak születnek. A hely szelleme, véljük, az a sűrűsödési pont, ahová összegyűlik a hely (vonzó és taszító) ereje, amely aztán elrendezi a környezetét, és éppen azt az űrt rendezi be, amelyből már kiszippantotta, önmaga részévé tette az anyagot. A hely szelleme meglehetősen ambivalens tulajdonságokkal rendelkezik, azért, mert semmiképpen nem részese neki élő emberi lény, hanem legfeljebb annyi lehet benne emberi, ameny- nyi egy (vagy több) halott után maradhat. Azaz nagyon is képezett, absztrakt dolog (tulajdonságára máris következtethetünk e dologság okán), báját holmi aktuális spekuláció csak fokozni tudja és éppen akkor válik fontossá, túrja ki magát a biológiai kultúra kacatjai alól s kezd intenzíven helyzetelni, amikor a helynél nagyobb lokációkra ható rendezőelvek elvesztették hatóerejüket, amikor gyöngülnek az úgynevezett összemberi, össztársadalmi, össznépi akaratok: amikor az ember ismét felfogja azt a létezési terét, amelyben testileg tevékenykedik. Ilyetén a hely szelleme nagyon is függvénylétű: a hiányok alakítják és formázzák. Én már találkoztam nyírfahely szellemével, olyannal, amelyik egy magyarországi autóatlaszt formázott, aztán egy Cholnoky Viktor-alakúval, meggyfányi kiterjedésűvel, tantervi követelményszerűvel, olyan agresszívvel, mint egy délvidéki démon, gregorián-kanyargóssal, és persze egy olyannal is, amely nem volt más, mint egy irigylésre alkalmas kövér, iromba macska. Ezt azonban elkergette a kutyám, nem volt hajlandó tudomásul sem venni, hogy éppen egy aktuális hely szellemét zavarta föl a cseresznyefára, onnan át a hódfarkú cseréppel fedett tetőre, de Dugó arról sem vett tudomást, hogy így, ezért őbelőle vált helyi szellem. Géczi János 19
