Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - A hely szelleme - Szilasi László: Az apósom és a vadgalamb, avagy miért fontosabb a status translationis, mint argumenta a loco
Nem vagyok hülye, elismerem: valóban léteznek praktikus problémák. De ezeken kívül minden más: gátló tudati konstrukció, öröklött vagy autodidakta baromság, felesleges ballaszt, a vidékiség maga. A vidékiség nem más, mint maga a vidékiség tudata, a lokalizált kisebbségi érzés. (Ezért vagyunk olyan nevetségesek.) Az abban való frusztrált hit, hogy van ezen a világon egy mozdíthatatlan centrum. És ott őrzik a K ába-követ. Vidékiség nem lenne, ha nem hinnénk benne, ha nem beszélnének róla. (Ezért vagyunk olyan nevetségesek.) így együtt. Le kellene szokni erről a hitről. Azért kellene leszokni, mert megnehezíti a munkát, és mert elveszi az időt. Mindennek értelmében a helyből vett érvek (argumenta a loco) használatát ezennel letiltom. * Kicsit hosszan beszéltem. Pedig csak azt akartam mondani, hogy emberek, információk és a pénz közlekedésén, ezek lassúságán, a gyakorlati gondokon és azok megszüntetésén kívül én semmi más ügyet nem találok, ami valóban létezne, ami valóban problémaként merülhetne fel, amiről most, a hely szelleme kapcsán, így együtt beszélnünk kellene, vagy lenne érdemes. Ezért aztán ma, szerintem, kivételesen nem a kultúráról kellene beszélnünk. Hanem arról kellene beszélnünk, (eddigiekben taglalt elegáns és hasznavehetetlen stratégiám helyett a mindenkori taktikáról), hogy hogyan áshatnánk be magunkat például az autópálya-maffiába, a MATÁV igazgatói tanácsába, a Telefaxgyártók Nemzetközi Szövetségébe, a Bankiparosok Ligájába, a Volkswa- gen-csoportba, az alapítványi kuratóriumokba, a teleportációt kutató laboratóriumokba, vagy ha nem, akkor arról, hogyan gyakorolhatnánk nyomást, kik által és kikre, annak érdekében, hogy a sztrádák gyorsabban épüljenek és Szegedet ne csak Budapesttel kössék össze, hanem egyenes vonalban Péccsel és Debrecennel is, hogyan lehetne az ország sugaras útszerkezetét csíkosra átalakítani, hogyan lehetne több telefonunk, faxunk, fénymásolónk, számítógépünk és nyomdagépünk, ezen felül repülőgépünk, autónk, motorkerékpárunk és biciklink, hogyan lehetne kiépíteni egy mindnyájunkat összekötő számítógépes hálózatot, egy univerzális, dolgozószobánkból is elérhető könyvtári rendszert, és arról, hogy hogyan lehetne pénzt, még több pénzt, megintcsak pénzt, egészen különösen kurvasok pénzt szerezni a kultúrára. Nem kell megijedni, ezekről a dolgokról én nem tudok beszélni. De ismét mondom: szerintem most az egyszer a praktikus gondokról kellene beszélgetnünk, mert rajtuk kívül, higgyék el: nincsen más. Es ha ezt elhiszik, ha nem beszélik, ha agyonhallgatják, akkor valóban nem lesz más. Erről beszélgessünk, könyörgöm. Egyetlen kérdés van csak, amire nem vagyok hajlandó válaszolni. Hol él maga? (Egyébként szerintem inkább dolgozni kellene és nem pofázni.) Szilasi László 11
