Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - A hely szelleme - Szilasi László: Az apósom és a vadgalamb, avagy miért fontosabb a status translationis, mint argumenta a loco

Az apósom és a vadgalamb, avagy miért inkább a status translationis, mint argumenta a loco

(SZÓNOKLATTANI GYAKORLAT NEM LÉTEZŐ BESZÉDTÁRGY ELTÜNTETÉSÉRE)

Gróf Széchenyi Istvánnak

(Egyébként szerintem inkább dolgozni kellene és nem pofázni.)

*

Nemrégiben kiderült, hogy az apósom azért utálja a vadgalambot, mert szerinte még a madár is azt búgja, idegesítő szinkópával: „vi-déé-ki. vi-déé-ki” Vidéki ám az anyád! — szokta válaszolni az após, és a légpuska után nyúl. De aztán mégis ennyiben maradnak. (Egyébként azóta én is egyfolytában figyelem azt a kurva madarat, és nem akarok dicsekedni, de egyelőre semmi ilyesmit nem hallottam tőle.)

Úgy tudom, vannak vidékek a földön, ahol a vidéki nem szitokszó. Nálunk még a galambnak is vérét veszik érte. Vajh miért? kérdem én. Megmondom: azért, mert a vidéki nálunk az ítélkezés szava.

Retorikai szempontból ugyanis mifelénk a centrum és a periféria problémája a bírósági tárgyalás jegyében áll. Ez az ügy törvényszéki jellegű (genus iudicia- le). A periféria bűnös: az a bűne, hogy nem centrum. A centrum bíró: neki nincs bűne, ezért ítélkezhetik. A bírói tekintély meg nem kérdőjelezése révén minden egyes ítélet elfogadása (fonák logikával) újra meg újra megerősíti a szituációt: a centrumnak igaza van, mert ő a bíró, és azért ő a bíró, mert igaza van. A vidék a bírósági szcéna elfogadásával eleve és végleg determinálta saját szerepét. A centrumot ebben a helyzetben ugyanis sohasem lehet meghaladni: a meghaladást csak a centrum ítélete tehetné befejezett ténnyé, de ameddig a bíró ítéletét elfogadjuk, addig valóban nem vagyunk rajta túl. A centrum és a vidék ügyének, mint tárgyalásnak ezért nem lehet soha vége: mert a vádlott egy felette álló pozíciótól várja felmentését, bűntelenségének, azaz annak kinyilvánítását — hogy felette, a vidék felett semmi sem áll. A neki tulajdonított bírói beszédhelyzet miatt van a centrumnak mindig igaza, a vidék pedig a vádlott retorikai beszédhelyzetének elfogadásával eleve, már a tárgyalás előtt beismeri bűnösségét.

„Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlen pusz- tult el, anélkül, hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?”

Ennek az ügynek tehát ítélet nem vethet véget, mert a vidék bűnössége, a fantombíróság illetékességének elfogadásával, már a tárgyalás előtt eldőlt. Felesleges érveket keresni: hiábavaló erősebb törvényekre hivatkozni (status quli- tatis) amik a vidéken élőket mozgatják, ne vitatkozzunk a vidéken élők tagadhatatlan tetteinek minősítésén (status finitionis), azon se, hogy egyáltalán

9