Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Varga Imre: Feléje távozom; Képeslap Szigligetről; Az Öreghegyről (versek)
Varga Imre Feléje távozom Kár hogy fényévekre nem látható amit most éppen megcselekszünk. Sajnos odáig nem hallható s látni-se. A nyelv. És testünk. Nincs aki szemlélne szeretettel amint épp több tíz éve vagyunk. S akit csak akkor érnénk el verssel mikor már itt mindent elhagyunk. (Ám most még kattog velünk a vonat A vonat kattog most még velem.) O anyámat nézné hogy fölemel. Láthatná, ha volna aki nem. Hacsak e messzi lényt nem én vágyom. S minden úttal feléje távozom. 1993. október 18. Képeslap Szigligetről És ez a csendes izzás újra visszaad magamnak. Fenyőből ébredek. Bíbor rózsák karéja völgy felett. Messziről kápolna kolompol. Tiszta képek. Kék árnyékok nagy tölgyek alatt. Egy kései fecskefű sárgája. Az esték vörös meg lila ága. Mint mint engem kísértő szó, szavak. A fűből fölpezsegnek, előrajzanak szikrák, sziporkák, pöttömke fények — a magasba fölsuhogva égnek. 1
