Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Fodor András: Paradicsomkert (Lakatos István könyvéről)

A végül költővé, íróvá lett ifjú saját sorsában a zene jelentőségét tartja legelkö- telezőbbnek, „a klasszikus zene vezetett rá, hogy tudjam, nincs szabad hangjegy, szabad ütem; minden hang, minden taktus a legszorosabban alá van rendelve egymásnak időben és térben.”.

Saját írói alkotómódszerét is a zene szelleméből, a variációk, az újra és újra írás kényszeréből vezeti le.

* * *

Cselesen szerkesztett, felettéb lebilincselő, az ötrészes családtörténeti széppróza, a címadó Paradicsomkert. Megtudjuk belőle, hogyan indult el egy amszterdami szárazdokkból, családjával Seiler Jozefa, s miként érkezett meg a XVII. század második harmadában a Zala megyei Lakatos-ősök családjába. A Lakatosok Verec- ke óta iparosnépség: bőrösök, csizmadiák, cipészek, vasverő kovácsok, de van a famíliának erdélyi nemesága is. Közülük való Károly nagybácsi, ki Festetics unszolására került Egerszegre. Nagy-Magyarország-szerte híres ornitológus, állatnevelő, „mintaszerű gyümölcsösében kutyákat, majmokat idomít az angolgyepes udvaron. Ettől kezdve bárki nevezetesség kerüljön szóba, semmin se lepődhetünk meg, a híres férfiúval mindenki nexusban van. Vajda János költő épp úgy, mint a Húsz év múlva címzettje, az időközben cirkuszosnővé lett Kratochwill Georgina. Lakatos Károly drezdai eredetű feleségéhez pedig rokonlátogatóba nem más érkezik, mint unokabátyja, Gottlieb Daimler, stuttgarti gépkocsigyáros.

Míg a zöldkerekű, piros autó robog délkelet felé, a szerzőnek módja van vidáman részletezni a két irányból érkező család korábbi történetét. Természetesen a „kondások, gulyások, terelőkutyák gyűrűjében” az északkeleti Kárpátokon „kis vasláncok csörgése, bundakapkodó komondorok csaholása” közben áthömpölygő honfoglalókét is, kik közül a „kiváló szerszámokat, pompás tarsolylemezeket, értékőrző ládák számára furfangos lakatokat” kalapáló kovácsot maga Árpád apánk nevezte el Lakatosnak.

Daimlerék tulajdonképpen esküvőre érkeznek Zalába. A szerző cipésznagyapjának az öccsét, a pályakezdő egyházdoktor Lakatos Frigyest is hozzák, eskesse össze méltón az ifjú párt. Amikor a sorfalat álló násznép közt elvonulnak „A suszterék már autón járnak” állapítják meg az egerszegiek.

„Egyházdoktor nagybátyám érces hangja betöltötte a hatalmas főhajót.

—Akarod-e feleségedül ezt a hajadont?

Kilenc hónap múlva megszületett az apám. *

Legalább ennyi ízzel, színnel, csínnal és gusztussal festi meg írónk eme Frigyes keresztapa, a későbbi bicskei prépost és a még szeminarista korából elválaszthatatlan barátja, Vass József nagyprépost, a Biller Irént köztudottan szeretőjéül tartó népjóléti miniszter körüli eleven társadalmi tablót. Pompás egy-egy vasárnapi ebéd leírása, onnét kezdve, hogy „Nagybátyám fölemelkedett a brokátselyemmel kárpitozott székről.” Vagy onnét, amikor Shovy püspök autójának érkezésekor „Három finom kondulás hallatszott a templomtoronyból...” — odáig, mikor „a leszedett asztal ragyogó síksága” mutatkozik a feketekávé elköltése után. Az akkor még csak három esztendős kisfiú felnőtt alteregója remekül bánik a különféle mozzanatokkal és enteriőrökkel.

Kedvem volna ugyanígy kíváncsiságot ébreszteni a Lába alatt a szél című ötrészes krimivel fűszerezett közép-európai történethez, melynek témája, a félig magyar, félig Hitlerjugend Otto Wartha sorsa épp olyan érdekfeszítő, mint a fordított időrendben, mesteri várakoztatással előadott eseménysor. A már-már abszurdan sarkított drámai helyzetekben is megkapó a valószínűség malíciózus bája.

125