Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Orosz László: Romániában - 46 éve

délyem csak oda szól. Különben is beütött a stabilizáció, maradék forintomat új lejre csak ott váltják be. így épp csak sétáltam egyet Szeredán, másnap indultam vissza Kolozsvárra. Személyvonaton. A Székelyföldet így csak vonatból láthattam, onnan azonban elég jól, mert majdnem az egész úton a lépcsőn kellett állnom a zsúfoltság miatt. Érdekes volt látnom valahol Palotailva és Ratosnya közt egy olyan vízhordó edényt, amilyennel három éve, mikor itt voltunk munkatáborban, mi jártunk a forráshoz.

Másodszori kolozsvári tartózkodásom napjaira esik többszöri találkozásom a kitűnő történésszel, Kelemen Lajossal. Zavarba ejtő szívességgel járta velem a várost az idős ember, s adott számos hasznos felvilágosítást arról, a felvilágosodás kori olvasóközönségről készülő disszertációmhoz hol találok anyagot. (Később is levelezett velem ez ügyben.) Most jártam az egyetemen, Jordáky Lajos társadalomtudományi intézetében. Egész sor készülő munkájukról hallottam (az értelmiségi ifjúság helyzetének statisztikai felmérése, színház-szociográfia, új adatok kutatása 1848 történetéhez stb.). Most találkoztam végre Eötvös collegiumi szobatársaimmal, Nagy Miklóssal is, ettől kezdve együtt jártunk mindenhova, pl. György Lajosékhoz, akik vacsorán is ott tartottak. Kitűnő vacsorájuk azért is emlékezetes, mert forintunkért igen kevés új lejt kaptunk, nem nagyon futotta kosztra, s hamarosan arra kényszerültünk, hogy letéve további terveinkről hazautazzunk. Nagyváradon, két vonat között, sétáltunk még egyet, ez augusztus 21-én volt.

Az erdélyi magyarok helyzetéről, gondolkodásáról, félelmeiről és reményeiről így összegeztem tapasztalataimat:

Főként különféle korú kolozsvári értelmiségiekkel cseréltem eszmét — egyetemistáktól kezdve nyugdíjasokig —, így sokféle felfogást, véleményt ismertem meg. Két szélsőséges helyzetmegítéléssel találkoztam: konzervatív módon gondolkodókéval (az ellentáborban reakciósoknak nevezik őket) és az új helyzetet pozitívan megítélő baloldali demokratákéval. Az egymással egyre inkább szembekerülő két tábor megegyezik abban, hogy az államhatalom ma kedvezőbben kezeli a magyarságot, mint a két háború között. Ugyanakkor azonban igen nagy bajnak tartják, bár ezt inkább csak az ún. reakciósok hangoztatják, hogy a magyarság korábbi egysége felbomlott. Az MNSZ-nek a választásokon megnyilvánult egysége csak látszat. Rá szavaztunk, mondják a konzervatívok, mert más pártunk nem volt. (Az erdélyi magyar szociáldemokraták külön listáját nem engedélyezték.) Egyesek azt is hozzáteszik, ma már kétséges, hogy hasonló körülmények közt is rá szavaznának. A magyar baloldal viszont nem csinál titkot abból, hogy leszámol a haladás kerékkötőjének tartott magyar reakcióval. A konzervatívok is elismerik, hogy a magyarság kivívott jogait (kulturális autonómia, szabad nyelvhasználat, alsófokú magyar közigazgatás, 70 magyar középiskola — köztük államilag dotált egyháziak is —, Bolyai Egyetem, marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem, tervbe vett temesvári magyar műegyetem stb.) a baloldalnak köszönhetik, de félnek a változástól, s olyan román közhangulatra, megnyilatkozásokra hivatkoznak, amelyek szerint egy bekövetkezhető fordulat esetén a magyar kisebbséggel nemcsak mint a román nemzeti egység akadályával kell leszámolni, hanem mint a kommunizmus szálláscsinálójával is. De — noha kevesebben — hangoztatják azt is, hogy a magyar kisebbség jogait a meghirdetett demokrácia sem fogja tartósan biztosítani. A kormányban ugyan föltételezhető a jószándék, a helyi hatóságokban azonban alig titkolt magyarellenes nacionalizmus érvényesül. Könnyen elképzelhető, jelei már vannak is, hogy a reakció elleni harc ürügyén magyarüldözést csinálnak.

Mi a véleményük az erdélyi magyarság által választandó magatartásról? Jóformán semmi. Pesszimisták. Tudják, hogy a jobboldali, konzervatív román pártokig