Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Herceg János: Oldott kévében

S mi is zavartalanul élünk itt, milliárdokban számolunk, ha megfogyatkozva is, de békességben. Lapjaink kicsit kihagyásosan jelennek meg, de bátor hangvételük még csak élesebb lett a testvérháború híreiről írva. De a fiatalok, akik elmentek, ha csak egy töredéket jelentenek, mégis egy gyökereiben megváltozott világot hagytak maguk után.

Viszont ijesztően sokan menekültek Baranyából s a Drávaszögből, a Shakes- peare-fordító Ács Zsigmond hazájából, aki mintha európai attitűdjéből hagyott is volna valamit. Kiskőszegtől le Kopácsig azzal a tündéri tóval, amelyet liános fák állnak körül, lombjukkal a vízbe hajolva. Amelyet nekem különben is meg kell siratnom, hiszen húsz évig éltem hegyi házamban, Kiskőszegen a Leányvár alatt., amíg csak a hegyomlás el nem nyelte a házamat húsz másikkal együtt. Jött barátom, Konjovic a festő, s egyszerre opálos fényben jelent meg vásznán alattunk a Duna, miközben váltakozó hullámokban szállt felénk a szőlőszedő lányok éneke. Hontalannak éreztem magam, annyira megszoktam, hogy tavasztól őszig ott lehetek Baranyának ebben az édeni világában, lenn a Dunával. Új hazát kellett magamnak keresni, így kerültem Doroszlóra.

De akik ottmaradtak, egy külön kis szellemi közösséget alakítottak ki költőkkel és elbeszélőkkel, egy harcias kis hetilappal, s már-már úgy tűnt, sajátos levegőt hoznak magukkal a jugoszláviai magyar irodalomba.

Ottmaradtak? Dehogy! Most lettek hazátlan földönfutók pár év előtt ők is, úgyhogy abba is kell hagynom, képtelen vagyok tovább is utána nézni a menekülőknek, akik nélkül ki tudja, milyen jövő vár népünkre ebben a szegény, kifosztott és nyomorúságba lökött országban.

3-etúvA;run

>Y

/-w-ít'/í

1

Weöres Sándor verse

11