Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Buda Ferenc: Árvaföld (vers)

Suhogva feltámad a szél, kémény vonít, kóró, babszár zörög.

Ki űzi el az ördögöt?

Valaki lépdel az ablak alatt, karcolja, kaparja a falat. Árvafóld, itt hagyjalak? száraz vihar homokverés ide két isten is kevés Halott kutyám vakkant, reámcsahol.

Hazám van itt.

Házam

sehol.

Üröm, katáng, cigányzab, ördögszekér.

Eszmélet az álommal összeér, elvegyül.

Fölszedi, leül a por.

Menyegző, halotti tor.

Nap, éj, nap, éj.

Évek, napok sora vonul tova,

csont kő cserép történelem hatezer éves gyötrelem vonul tova évek, napok sora.

Nap, éj, nap, éj.

Ne félj.

Száraz kút tátong feketén, vakon.

Szemem a Sarkcsillagon.

Két víz között, két tűz között állok a világ közepén, Árvafóld deres mezején.