Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Orosz László: Önéletrajz és emlékirat (Keresztury Dezső: Emlékezéseim)

hamarosan meg is szüntette a Collegiu- mot.) Keresztury collegiumi éveibe ékelődik az a kettő, amelyet ösztöndíjasként Bécs- ben töltött. Ifjú tudósként tért onnan haza, szemináriumi dolgozatán a pesti egyetemen ámuldoztak hallgatótársai, doktori szigorlatán a szokástól eltérően a vizsgaelnök hosszan méltatta kiváló teljesítményét. Az út azonban, amelyet megtett, buktatókon át vezetett. A megfeszített munka idegösz- szeomlás veszélyébe sodorta (egy idegorvos azt tanácsolta neki, változtasson pályát, nem való szellemi embernek), rossz bírálat hosszú időre elnémította benne a költőt, hitbeli kételyekkel küzdve, lelki megnyugvást keresve csaknem kolostorba vonult. A „Balaton mellyékén” töltött „megváltó vakációk” juttatták át a válságon.

A bécsiekkel kiegészült Eötvös collegiumi évek hatásával vetekedik a Berlinben töltött tíz esztendő. Ez már az ifjúkori fölkészülés után, amelynek rangos záróköve volt disszertációja, A magyar nemzeti klasszicizmus esszéirodalma, az igazi férfimunka ideje. Mégis méltán kap helyet a szellem szülőföldjei között is műveltséggyarapító, szélesebb távlatokat nyitó hatásával.

Berlinben a Magyar Intézet könyvtárossága, az egyetem magyar nyelvi lektorátusa várt Kereszturyra, hamarosan vállalnia kellett a Berlini Magyar Diákegyesület elnökségét is. Sokoldalú képességei itt bontakoztál?; ki igazán. Rendbe hozta, magyarságtudományi szakkönyvtárrá fejlesztette az Intézet könyvtárát, Berlitz-módszerű magyar nyelvkönyvet szerkesztett, a diákegyesületben klubestéket, bálokat rendezett, nemcsak szervezőként, hanem társasági emberként, kitűnő táncosként is megállva a helyét. Egyenként is teljes embert kívánó három tevékenységi köre mellett százával írta a könyvismertetéseket az Ungarische Jahrbücherbe, munkatársa lett már Berlinből Szekfű rangos folyóiratánál?, a Magyar Szemlének is. Berlin nem távolította el a hazai szellemi élettől, hanem távlatot adott megítéléséhez, értékeléséhez. „Egyszerre kellett mint kintinek, az egész áttekintésére kötelezett kutatónak, a maga sokszínűségében, ellentmondásaiban, alkotásaiban és svihákságaiban megismerkednem a hazai élettel, számontartanom, s még meg is ítélnem az otthon történteket; - ami akkor Trianonban darabokra törött: annak összefüggéseit, kérdéses és változékony egészét kellett és lehetett áttekintenem úgy, hogy

mintegy madártávlatból, kívülről, s felülről nézzem az egészet.” Ebből a szemléletből születtek a Magyar Szemlében megjelent, megérdemelt figyelmet keltő tanulmányai: Irodalmi életünk feszültségei, Magyarország a német közvéleményben, s később, már évekkel a Berlinből való hazatérése után az egyik kötetének is címet adó Helyünk a világban. Már itthon, a 30-as évek végén készült az a Berlin-élményét összefoglaló, a város történetét is áttekintő „lírai portré”, amely az emlékezéskötetben Vázlat Berlinről címmel kapott helyet. Berlin Keresztury számára a feleségével való megismerkedés, a házasságkötés, a saját lakásban való berendezkedés színhelye is volt. A hazatérésről, az új, budai otthon kialakításáról már többes szám első személyben szól.

A személyes élményekbe, mint már jeleztem, meghatározóan szövődik bele a kor. A Rákócziánum diákja fülében a trianoni Magyarország jelszavai, a „Nem, nem, soha!”, a „Csonka Magyarország nem ország...” csengenek. Az Eötvös collegista az egyetemen jobboldali diákszervezetekkel találkozik, amelyeknek azonban a Collegium szabad szelleme ellenáll. Bécs nemcsak a kemény egyetemi munka, a múzeumok, színházak, hangversenyek, opera által nyújtott műveltséggyarapító élmények, felüdítő kirándulások színhelye, hanem a hit- lerizmus termőföldje is. Az Európa szellemi fővárosának szerepére törekvő Berlin mindazt nyújtja, ami a 20-as, 30-as évek fordulóján a világ kultúrájában számít, értékeket is felmutatva, múló divatoknak is hódolva, de a színes forgatag, még ha kevesen veszik is észre, már haláltánc: a hitleri hatalomátvétel követi. Újra meg újra felbukkannak a könyvben a zsidókérdés, az antiszemitizmus különféle megnyilvánulásai. Zalaegerszegen az ügyvédek, orvosok, pénzemberek, vállalkozók többsége zsidó; közülük kerülnek ki, legalábbis a pletyka szerint, apja legjobb barátai. Révfülöpi keresztanyja fiának zsidó barátját ápolja, nyaraltatja, de ha sírva is, elkísérné a határig, „hogy zsidótla- nítsák az országot”. A fehérterror zsidóüldözését, az egyetemi „igazoltatásokat” az Eötvös collegista Keresztury viszolygó ellenszenvvel fogadja; berlini diákelnökként leinti, kinevetteti a zsidózó turulistát. Az a berlini társaság, amelybe későbbi felesége révén kerül, jórészt zsidókból áll. Jól érzi magát közöttük, de párválasztásával, há88