Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Lukácsy Sándor: A közjó papja (Édes János prédikátor életművéről)

azért széledtek el, mert Isten nyelvzavart támasztott közöttük, hanem közös akarat híján széledtek szét, s ennek következménye lett a nyelvzavar. (65) Édes János vitatkozik a Bibliával, s ez templomi szószéken szokatlan és merész.

Még merészebb, hogy fontos hitelvek iránt közönyt tanúsított. „Nincsenek ma — mondotta elégedetten — untató vitatkozások afölött: egy természet van-e vagy kettő Jézusban?” (231) „Hálá a világosodás szelíd lelkének! a vallásos háborúk tüze elhamvadt, a heves vitatkozások fegyverét rozsda emészti...” (230) O maga sem vitatkozott a másfelekezetűekkel (kivéve mikor a böjtről szólt, mert ez gyakorlati kérdés), elítélte a vakbuzgóságot és a térítést. A világon négyszáz féle hit van; „mellyik lesz már ennyi közűi az igazság birtokában, holott több igazság nincs egynél? [...] állítom, hogy minden egyházban lehet üdvözülni”. (86) Édes János eszménye olyan istenhit volt, mely közös lehet mindenki számára, „ki csak emberi ábrát visel, legyen az keresztyén, zsidó, pogány, tűzimádó vagy bármi hitű s nemzetű”. (152)

Hitszónokunk felvilágosult pap volt, de nem volt híve a profán felvilágosodásnak. Tanaiban tájékozottnak látszik, emlegeti Mirabeau-t, La Mettrie-t (218), D’Holbachot - vitatkozva - franciául idézi (212), de a felvilágosodott eszmehirdetők ideológiai merevségét, materializmusát és egyéb izmusait (209—210) épp úgy elítélte, mint a tudatlanság babonáit, az álomfejtést, a hazajáró lelkektől vagy a 13-as számtól való félelmet. (143, 153) Édes János szívesen hivatkozott a „tiszta józan okosságára (139), a „fölvilágosodott józan értelem”-re (120), sőt kijelentette: „én Istennek is csak akkor szeretek hinni, ha annak tanja saját okosságommal nem ellenkezik” (86) — a hitetlenséget azonban nem fogadta el a felvilágosodás kezéből. Neki vallás kellett, „szent cifraságok” nélkül (132), jézusi vallás, mely a „közönséges emberszeretetet” terjeszti (192), „mi előtt nincs személyválogatás, nincs zsidó, nincs görög, hanem békesség minden jót cselekedő ember lelkének” (236), Kölcsey religiója, mely az erkölcsiségnek legbiztosabb vezére s a társaságnak legerősb köteléke. „Ez a szeretet kezdi lelkesíteni az országokat, népeket, nemzeteket, ez kezdi — s itt a prédikátor Schiller szavát használja, akit másutt név szerint említ — ez kezdi általölelni az egész világot, e’ teéndi a földet menyországgá, boldogság és jólét honává.” (236)

A vallás, melyet Édes János hirdetett, voltaképpen egy nagyszabású társadalmi program szakrális változata. „Fölséges Isten! fölállítója a társaságos életnek! bölcs igazgatója ugyanannak! Te adtad az okos teremtésekbe az ösztönt, hogy ők a társaságos életet szeressék, [...] hogy az emberek egyező akarattal törvényt alkossanak, [•••] s annak védelme alatt a társaság jólétét virágoztassák...” (53) Jól elrendezett társadalom ott van, ahol a „természeti s emberi jog”, a „polgári s emberi jog” érvényesül. (17, 64) Ezek a felvilágosodástól kölcsönzött szavak; másutt A Guttenberg-albumba „igazság!” kiáltását visszhangozza a prédikáció. „Igazság az országok rendíthetetlen alapja. [...] Az igazság védi ugyanis a hazafiak jogait és javait, igazság oltalmazza önzés-szülte törvényektől a polgári alkotmányt, az zabolázza a gonoszokat, az szab kedvezés nélkül büntetést a bűnösre, az oszt jutalmakat a jóknak s lelkesíti őket az erényre. Mi boldogtalan a társaság, hol igazság nincs.” (166-167) Az igazságos társadalom nem tűr kiváltságokat, még kevésbé egyeduralmat: „a király is csak polgár, első, igazgató polgár s nem élet és halál ura”. (55—56) Édes János nem híve a felvilágosult abszolutizmusnak sem; hosszan bírálja - neve kimondása nélkül - II. Józsefet, s mintegy szánakozik rajta: „én inkább szeretek egy szabad, egy alkotmányos státusban függő polgár, mint rabnépen független fejedelem lenni”. (267—268)

Ahol nincs igazság, ott nincs emberhez méltó élet. „Ott a hatalmasok szabadon vihetnek véghez minden gonoszt; [...] ott a szegények a féktelen kényű erősök jár50