Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep XX. évfordulójára - Sári Katalin: Műhelybeszélgetések (Beszélgetés Turi Endrével, az Alkotóműhely igazgatójával; Gergyádesz Lászlóval, az Alkotóműhely művészeti titkárával; Ötvös Nagy Ferenc képzőművésszel, az Alkotóműhely ötvösműhelyének vezetőjével
zonyos identitástudatot is adott; megtudhattuk, mégis miből táplálkoznak a magyarság ősi gyökerei. E szándékunkat jó értelemben kell felfogni! Itt nem arról van szó, hogy valaki ellenére, valaki ellen van!... Hiszen a külföldi művészek is itt fedezték fel népművészeti mondanivalójukat, miután ráébredtek saját gyökereikre. Mert a népművészet akárhol is keletkezett, mindig szerves művészeti forma, amely mindenhol azonos indítékú, tehát az emberből „táplálkozik” és a természethez kapcsolódik. Nagyon egyszerű volt például az ide érkező csuvas művésznek felfedezni önmagában a saját népe művészetének gyökereit, hiszen a motívumvilággal tisztában volt, de a népművészet motívumkincseinek felhasználását itt tanulta meg.- Az Alkotóműhely nemcsak a technikával megismertető műhelylehetőség a hazai és a külföldi művészek számára, hanem szellemi műhely is!- Ez a már általam is említett lényeges célkitűzésünk, hiszen célunk a népművészet alapvető motívumainak kutatása, mert köztudott, hogy a mai oktatásból, publikációkból ez hiányzik. Ezzel magyarázható, hogy e feladatot felvállalták többen - így Lükő Gábor, Pap Gábor - akik kutatási eredményeiket közkinccsé teszik számunkra. Megtaláltuk mindazokat a motívumkincseket, amelyeket átültethetünk a saját művészetünkbe, így — ezáltal — a népművészet is bekerülhet a „nagy” áramlatba. Ettől sajátos a kecskeméti zománcművészeti műhely és ettől magyar.- Kitől kapta és kapja a zománcművészet a támogatást?- A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat tartja fenn a műhelyt. Már a 60-as években alkottak olyan hazai művészek, akik egyfajta új kifejezésmódot kerestek a zománcban, és keresték a magyar népművészet gyökereit. Amikor a megye húsz évvel ezelőtt segítséget nyújtott az alkotótábor létrehozásához, már léteztek a zománcművészet iránt érdeklődő magyar képzőművészek. Nem volt nehéz létrehozni a zománcművészeti alkotótelepet, mindössze helyet kellet biztosítani. így jött létre a telep, alulról jövő kezdeményezés eredményeképpen.- Visszajárnak-e a műhelybe azok a képzőművészek, akik az első időben alapítóknak számítottak ?- Általában a régiek visszajárnak ide. Sajnálatos körülmény, hogy Kátai Mihály — a zománcművészeti alkotótábor kezdeményezője - kilépett a „sorból”.-Érződik hiánya?- Igen. Ő alapító és „oszlopos” tagja a telepnek, a műhelynek; szellemiségével hozzájárult a műhely létrejöttéhez. Folytatjuk mindazt, amit ő elkezdett. Az itt folyó tevékenységhez ő adta meg a kezdeti „lökést”, s ilyen formán Kátai Mihály itt mindig jelen van. Hiányolom, hogy kevés műalkotást hagyott maga után a gyűjteményben, viszont az itt lévő alkotásai visszasugározzák szellemiségét. Ezek tények és magukért beszélnek!- Vajon megéri-e az önkormányzatnak a zománcművészeti műhely támogatása, finanszírozása?- Magyarországon sok ehhez hasonló művészeti kezdeményezés volt, és ezek ma már elhalófélben vannak. Viszont itt - Kecskeméten - a húsz évvel ezelőtt elkezdett művészeti tevékenység most is támogatást élvez. Ez hírnév és dicsőség a megyének! Húsz év alatt felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény keletkezett, és az idő előrehaladtával e gyűjtemény egyre értékesebb lesz. Ez ma már látványosság, óriási múzeumi anyag, a kortárs zománcművészet egyedülálló gyűjtménye.- Mi a feltétele annak, hogy a zománcművészeti műhelyben bárki dolgozhasson ösztöndíjasként ?- Évközben havonta itt 2-3 művész nagyobb nyugalomban tud dolgozni. Egy hónapos ösztöndíjat kapnak. A nyári tábor hathetes, de ilyenkor sokan vagyunk, óriási a „nyüzsgés”. Látja, kevés a hely! De előnye a nyári ösztöndíjnak, hogy a művészek látják egymás munkálkodását, ami a későbbiekben inspirálólag hat rájuk, 101
