Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák (elbeszélés)
Méreg A rizsőr felnézett az égre, várta a repülőt. Töprengett. A hatvanas évek elején már repülőről csinálták a gyomirtást. Az állati kártevőkről akkor még nem nagyon volt szó, de a hatvanas évek közepén már azokat is repülőgépről ölték. Erős vegyszert szórtak ki, de ki is ölte a kártevőket, az biztos! Még a halat is. A hal rögtön eltűnt a rizstelepről. Emlékezett: szénát gyűjtött össze, kis petrencék voltak a rizsgáton, ahogy megbillentette, kibújt alóla a vadkacsa, csak lépkedni tudott, repülni nem. Kis idő múlva elpusztult. Nagyon sok beteg és döglött vadkacsát talált már a rizstelepen. A vegyszer okozta. A méreg. Volt egy időszak, amikor kivezényelték a repülőtérre vegyszert kavarni. Gázálarc, ha volt is, nem passzolt, hibás volt, akár ne is lett volna. Hamarosan panaszkodni kezdett, hogy neki nagyon árt a vegyszer, inkább visszamenne a telepre. Nem engedték. Néhány nap múlva kórházba került. Egy hétig volt bent. Utána visszamehetett a rizstelepre. De ott is permeteztek. Sokszor várta már a repülőt, így, mint most. Bekötötte ugyan a száját, de mégis úgy beterítette a repülő méreggel, hogy félt a permetezéstől. Később örült, mert már nem repülőgépről szórták a mérget a kártevőkre, hanem az öntözővízbe csepegtették. Ment az öntözőcsatorna partján, hozta a szél a méreg szagát, törölgetnie kellett a szemét Irgalmatlan erős méreg volt, ki is ölte a kártevőt. Látta a gólyát, amint leszállt a rizstáblára, kikapta a békát a vízből, lenyelte, aztán a nyakát a két szárnya közé csapta és kimúlt. A gátparton jó gyenge fű nőtt, bodorka, ezt nagyon szerették a nyulak. Ha már evett, ivott is rá egyet a csatornából. Már a gátra alig tudott felmenni. Elpusztult. Tudta, ott kovártélyozik néhány fiatal őz, ott legelgetnek, ott isznak. Hamarosan megtalálta a tetemüket. O is egyre rosszabbul lett. Orvoshoz kellett mennie. Azt ajánlották neki, hagyja ott a rizstelepet. Azt nem! Úgy érezte, máshol talán nem is tudna megélni. Mindig a rizzsel foglalkozott, szereti. Visszament. Egyre étvágytalanabb lett, egyre többször fájt a feje, könnyezett a szeme. Nyár hátulján már állandósult a fejfájása, s egyre kínzóbb gyomorfájás is gyötörte. Ahogy kivitte az ennivalót, azt este azonmód haza is vitte. Napról napra fogyott, soványodott lefelé. Ősz volt, jött a betakarítás. Kitartott. Amikor az ő területén learatták a rizst, elment az orvoshoz. Egy esztendeig volt táppénzen. Leszázalékolták. Hiába. Az állapota tovább romlott. Most már csont és bőr. A fia kihozta a régi rizstelepére. A rizsőr áll, felnéz az égre, várja a repülőt. Nem jön. Pedig szerette volna legalább az öklét rázni egy kicsit a gép felé. A fia besegítette az autóba, hazavitte. A rizsőr lefeküdt. Halálosan fáradt volt. Nem érte meg a reggelt. Aszály A háború előtt a nagybirtokon ló- és ökörfogat hordta a szalmát, mivel akkoriban szalmával fűtötték a gépet. A férfi ezt sokszor elmesélte. Szívesen beszélt, anekdotázott. Míg a tagosítás be nem következett, kicsiny földjén gazdálkodott, utána az állami gazdaságba került gyalogmunkásnak, majd fogatos lett. Ezután került a gőzekére, méghozzá kormányosnak, de két esz14
