Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Fodor András: Népdalfeldolgozások Basilides Mária és Bartók Béla előadásában (Az 1929-es His Master’s Voice lemezeken)
Fodor András Népdalfeldolgozások Basilides Mária és Bartók Béla előadásában Az 1929-es His Master’s Voice lemezeken J. öbb oka is van annak, hogy hosszabb belső készülődés után vállaltam ezt az előadást Basilides Máriáról. Az első és legfontosabb: életreszólóan adósának érzem magam, jóllehet csak egyetlen alkalmam adódott, amikor még élő kortársamként hallhattam őt, valamikor 1943/44 telén a rádióból. 14-15 évesen, fiatal magyar tanárom jóvoltából, akkor mélyedek el József Attila és Ady verseimben. Egy másik tanár, a Kaposvári Fiúgimnázium énekkarával csodákat mívelő, Kodály szellemében új vokális kultúrát teremtő, Tóth Aladár magasz- talásait is kiváltó Gelléri Emil avatott be a Mátrai képek, a Székely keserves, a Forr a világ, a Jézus és a kufárok, továbbá Bárdos és Adám kórusok, valamint Haydn Tavasz-oratóriuma által a zene elementáris szeretetébe. Az ő jókedvű információiból hallhattam először Bartók korszakos jelentőségéről. Híres énekkarunk — melyben Lendvai Ernő. Antalffy Zsíros, Kétszery Zsolt, Gyulai Gaál János, Szabadi József, Olvai Imre fújta együtt a maga szólamát - Bartók művet nem adott elő abban az időben. Bartókkal való találkozásomat a véletlen hozta, a lengyeltóti házunkban nyitva maradt rádióból. Az éppen működő - környezetem által valami rejtélyes türelem folytán el nem hallgattatott - készülékre, a csak kályhafénnyel megvilágított szobában, különös odaadással tapadtam. Hangversenyt közvetített: Basilides Mária énekelte Bartók egyik Ady-dalát: „Oh, ágyam, koporsóm, koporsóm, be hívsz már. Lefekszem.” Nagyon furcsa volt, titkos találkozáshoz illő, zavarba hozó, de elfelejteni nem lehetett többé. Amire diákként Budapestre kerültem, már e sötétbársony hang birtoklója került koporsóba. Följegyezték róla, hogy 1946 szeptemberében, tíz nappal halála előtt így sóhajtott: „Milyen szép is lenne ugyanazon a napon meghalni, mint Bartók.” Ez a kívánsága teljesült. Pár év múlva, amikor elkezdtem már lemezeket gyűjteni, a körúton belebotlottam egy lemezantikváriumba. A kilószám földön heverő áruk közt olyan megviselt ritkaságokra találtam, mint a Bartók zongorázásával kísért Basilides-, Székelyhidy-, Medgyaszay-, Palló Imre-felvételek, valamennyi a His Master’s Voice tarkafulű kutyás emblémájával. Lemezjátszóm akkoriban még nem volt, egy téli estén izgatottan vittem Sárosi Bálint hangraforgójára ezeket a zsákmányolt fekete korongokat. És — kifürkészhetetlenek a kezdő zenerajongó grádusai — megcsúsztam a Moszkva térre vivő jeges lépcsőn, aktatáskámban összetört az Akkor Elhangzott a XIII. Kecskeméti Népzenei Találkozó szakmai tanácskozásán. 89
