Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Fehér Zoltán: „Urak dolga és passziója” (írás és olvasás régen egy kétnyelvű faluban)

cos), katonanóta (Korán röggel szépen szól a pacsirta). A lírai jellegű versek között találunk epikusakat is. Ezek javarésze magyar népballada: Nem messze van ide kis Margita, Zavaros a Tisza (Bogár Imre), Tisza partján elaludtam (Hol az utazó levelem?). A Sági bíró lányának balladája pedig hiedelemtörténetként indul. „Gazdag Sági Bíróéknak egy lányuk volt, de mivel csúnya volt, így nem kelet senkinek. Ere már ászt mondta az anya, ha az ördög jöne, anakis oda adná, hogy már valaki vinné el. Ere szép elegáns ruhában megjelent az ördög”.26 A Mátészalka gyászban van kezdetű közismert műdalnak két változata is szerepel sok versszakkal (Harangoznak kettőre, Bakonyerdő gyászba van). Hasonlóan műdal eredetű idegen dallamú, de a magyar balladák közt számon tartott tréfás ballada szövege is megvan (Kedves feleségem, mi baj angyalom). Népies műköltészeti alkotás a leánykával enyelgő pap története (Arra alá van egy kerek kút), és ponyvái eredetű a saját apjával kikezdő gróflány balladája (Jó reggelt kisleány, mondja a gróf).

A halottat hozzátartozóinak a temetés alkalmával siratni illett. A ravatal mellett felhangzó sirató rögtönzött szövegű és dallamú műfaj. A hatvanas években még Balogh Dánielné kérésemre magyarul és rácul is improvizált egy-egy siratót. Már több évtizede azonban a halottat a kántor búcsúztatja énekelt versekkel a hozzátartozók nevében. A verset megadott szempontok szerint íija meg. 1951. január 29-én Haszán Magdolna temetésére rokonai írtak búcsúztató verset, amit együttesen egy szentének dallamára énekeltek a temetőben. Ebben a húsz versszakos búcsúztatóban a halott egyes szám első személyben beszél épp úgy, mint a székely fej fákon, vagy miként az orhoni feliratokban.

Kedves férjemel csak 16 évem volt 32 esztendőt mind özvegy töltötem Hadiözvegy voltam 4 kicsiny gyermekei Tápláltam özvegység könyes kenyerével.

Özvegy Vida Miklósné, akinek kéziratos munkáiból már sokat bemutattam,

1992-ben, 77 éves korában írta meg önéletrajzát. Nem pályamunkának szánta, inkább unokái okulására, de ismerőseinek is odaadta olvasni.

A paraszti önéletrajzról úja HOPPÁL Mihály és KÜLLŐS Imola: ,A népi epika új ága ez, amely a szemünk előtt alakult ki — összhangban azzal, hogy az iskolai oktatás bevezetésével, az írás-olvasás terjedésével a szóbeliség helyét mindinkább elfoglalja az írásbeliség.”27

Vidáné életében kevés könyvet olvasott, s a népi írók egyáltalán nem jutottak el hozzá. Iskolába alig járt - legfeljebb télvíz idején - hiszen mint apátlan-anyátlan árvának kicsiny korától dolgoznia kellett. Az iskolát úgy hagyta el, hogy ími-olvasni- számolni alig tudott. Első fia iskolába kerülésekor vele együtt tanulva sajátította el mindazt, amit korábban elmulasztott. Önéletrajzával kapcsolatban oszthatjuk BÁLINT Sándor véleményét, amit a tápai „szentember”, Orosz István önéletrajzáról mondott, hogy tudniillik az nemcsak az egyéni sors, egyéni gondolkodásmód tükörképe, hanem a „kortárs parasztságnak is páratlan önvallomása.”28

Édesapja az első világháború idején a tizenhárom bátyai vizimalom egyikén dolgozott molnárként, míg a Dunába nem fulladt.

26. Uő. 277.

27. HOPPÁL Mihály - KÜLLŐS Imola: Parasztönéletrajzok - paraszti írásbeliség (In: Ethnographia 1972. 284-292.)

28. BÁLINT Sándor: Orosz István világa (In: A hagyomány szolgálatában 36-53. Bp. 1981.)

76