Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Fehér Zoltán: „Urak dolga és passziója” (írás és olvasás régen egy kétnyelvű faluban)

gi szokás szerint egészen a hatvanas évekig a nagymise után a templom előtt élő szóval adta tudtára a lakosságnak a kisbíró.

Miklosity Szőke Pál tud arról, hogy a múlt század végén a Vigyázó uradalom intézője a Grimm-mesékből olvasott föl a cselédeknek, napszámosoknak, de még a községi elöljáróknak is. Ők aztán a magyarul hallott meséket rácul adták tovább. Századunk elején pedig az egyik háznál Králjevics Márkó történetét olvasta föl horvátul a könyv tulajdonosa az odajáró szomszédoknak. A Grimm-mesék nyomát meg is lehet találni a falu mesekincsében, Králjevics Márkóról mindössze egy nevéhez adaptálódott eredetmonda maradt fönn, s egy mellékszereplő alakja él tovább egy, a Fehérlófia mesetípushoz hasonló hősmese főszereplőjeként. (Milos Kobilos) Bizonyosan írásos forrása lehetett a Vén bakancsos kalandjai c. Fekete Ferenc által elmondott mesének, bár az 1891-ben Budapesten kiadott „A furfangos baka” c. ponyvafüzet nem került elő. Miklósiné Fekete Julianna Angyalbárányok c. meséjéről tudjuk, hogy tankönyvben is olvasható volt. Miklósiné szerint „a 13 éves má’jobb meséket kapott, könyvbül olvasott meséket”. A16. századi népkönyvek hőse, a bölcs Salamon királyon is kifogó népi hős, Markalf, a bátyai mesékben Markáfa néven szerepel, de olyan történetekben, amilyenek a magyar Markalf-könyvben nincsenek megírva. A falu gazdag népmese- és mondakincse, és az a sokféle alkalom, amelyben a felnőttek társaságában is folyt a mesélés, a szóbeliség szívós továbbélését tanúsítja.4

*

ORTUTAY Gyula iskolát teremtő mesekötetének utolsó darabja „A jósló öreg”.5 Benne a híres mesemondó, Fedics Mihály, a bátorligeti koldus elmondja, hogy gyermekkorában egy falubeli öreg olyan dolgokat jövendölt meg, amiket akkor még nem hittek el, de lám, sorra bekövetkeztek. Jómagam Kecelen hallottam hasonló jövendőmondóról, aki egykoron rúd nélkül maguktól szaladó kocsik, levegőben szálló vasmadarak eljövetelét jósolta. A jövendő titkai mindig érdekelték az embereket. Ennek köszönhette népszerűségét országszerte a Szibilla jövendöléseit tartalmazó „ős-sci-fí”. Nyomtatott forrása nem került elő, csak Harangozó János (Templom u. 15.) kézírásos másolata. Igaz, a címe hiányzik a két iskolai kockás füzetből összefűzött irománynak, de rajta áll a másolás dátuma: 1944. márc. 11. Akkor került tehát a bátyai érdeklődés központjába ez a „mű”, amikor a háború már itt dúlt a „kapuk előtt”.

A füzet az utolsó ítélet közelgésével fenyegeti olvasóját, s figyelmezteti az isteni parancsok megtartására. Mintha Az ember tragédiájának naiv persziflázsát olvasnánk. Az emberiséget minden biztató kezdet után a romlás és pusztulás sújtja. Talán az 1929-es gazdasági világválság idején született ez a ponyva, mert az e korra utaló gazdasági és időjárási helyzetkép elég találó. Megfigyelhető benne bizonyos társadalmi kritika, „a lázongó hajlamok lappangó kifejezése”.6

A bevezető történet magva az a gimnáziumi latin olvasmányainkból ismert monda, amely szerint Sibilla a római királynak eladásra felkínál kilenc könyvet. Mivel az sokallja az árát, ezért hármat eléget. Másnap a maradék hatért, harmadik nap a maradék háromért kér ugyanannyit, mint az eredeti kilencért. A ponyvatörténet szerint a könyvek azt a jövendölést tartalmazzák, amelyet Sibilla szabin királynő (a

4. FEHÉR Zoltán: Az ördögnek adott lányok. Bátyai népmesék (Bp. 1987.)

5. ORTUTAY Gyula: Fedics Mihály meséi. 382. (Bp. 1978.)

6. Uő.

64