Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Poszler György: Nemzeti Sorskérdések - Nemzeti Létfeltételek (Szárszó 1943! - Szárszó 1993?)

mája. Az egykori nemzeti egység mai virtuális helyreállításának lehetősége. Valóban erről van szó. Ebbe az irányba kellene továbbmenni.

Harmadszor: az elmaradt infrastruktúra problémája. Az ország újjáépítésének gondja. Rengeteg — egészen konkrét - kérdés felmerül. Csak példaként. Vízelvezetések a falvakban. Regionális központok teremtése. A falu civilizációs-építészeti modernizálása. A falukép építészeti-kulturális reformja. A tanyaközpontok létfeltételei. És sorolni lehetne még a teendőket.

Senki sem tagadhatja: reális problémák. Meg sok jó megközelítés is. Valóban nemzeti sorskérdések. De a mai, korszerű, nép-nemzeti identitástudat meghatározásához nem elegendőek. Mert - esett szó róla - össznemzeti gondok. Az azon belüli, népi differenciálást nem teszik lehetővé. Mindenki dilemmái. Népieké, konzervatívoké, liberálisoké, szocialistáké. Össznemzeti konszenzus van körülöttük. Még akkor is, ha legkorábbi felvetésük és felszínen tartásuk az utónépi tábor érdeme. És még akkor is, ha a megközelítés hangsúlyaiban és a megoldás módjaiban sok eltérés is lehetséges. Ám úgy tűnik, a megközelítés más hangsúlyaitól és a megoldás más módjaitól a tanácskozás el is határolja magát. De így éppen a tartalmi teljesség és a specialitás hiányzik. A tartalmi teljesség, ami kitesz egy korszerű nemzeti tudatot. És a tartalmi specialitás, ami a korszerű nemzeti tudatot nép-nemzeti tudattá teszi. Ezért ezekben — és sok más hasonló eszmefuttatásban - nem körvonalazódik a ’93- as Szárszó az összes viszonylatokat végiggondoló, modern nemzeti identitástudata. Szerkezetében és tartalmában sem. Tényleg a nemzeti tudat népi értelmezéséről lenne szó. De benne a népi csak látszólag különít el. A nemzeti tudat más értelmezéseitől. Mert nincs tartalmi szándékok szerint elkülöníthető népi tábor. Nem népnemzeti tudat, de annak nevezi magát. Pedig csak megfogalmazásban, formában érzékelhető nép-nemzeti igények. Talán éppen ezért az is lehet, hogy az összes viszonylatokat végiggondoló, modern nemzeti identitástudat meghatározásában — az előbbiekben említett reális problémák megtartása mellett - merőben máshonnan kell elindulni.

Másodszor a történelmi régiókra alapozott nemzeti létfeltételekről, azaz a csatlakozás lehetőségéről.

Valóban. Mi is fogalmazódik a régiók tekintetében — ’43-ban és ’93-ban Szárszón? Nos, ezesetben a válasz sokkal nehezebb. Igaz - láttuk már -, a széles gondolatcsere mélyebbre is tekint. A nemzeti sorskérdésekről a nemzeti létfeltételekre. De gondoljunk csak bele. A régió-probléma ugyan évezrede létezik. Am ’43-ban még meg sem fogalmaztatott. ’93-ban pedig figyelmen kívül hagyatott. Mégis — úgy vélem — ’43- ban - ennek ellenére - sikerült ehhez viszonyítottan is körvonalazni valamit. ’93- ban - úgy vélem, éppen ezért - nem.

Ugyanis ’43-ban Veres, Nagy, Muharay opponenciája ellenére két erős gondolat- menet is szól a polgárosodásról. Némethé és Érdeié. Igaz, csak az első végcélként; a második csupán átmenetként. A legfontosabb tanulság - visszatekintve - mégis csak az értelmiségi társadalom. A minőségi-szövetkezeti szocializmus alapjain. Meg egy erős kitekintés a közép-európai létfeltételek egymásra utaló azonosságára. Fogalmazható így is: elméleti kísérlet az Elba-Lajta-vonal és a Kárpátok-Balti-tenger- vonal között fekvő régió, az egykori Közép, a mai Közép-Európa vagy Kelet-Közép- Európa feltámasztására. Legalábbis a politikai elképzelésekben. De az is lehet, csak vágyakban. És valószínűleg valami sajátos formában. A politikai-gazdasági harmadik út talaján megvalósuló félparaszti-félértelmiségi demokráciákban. Ez elképzelésben vagy vágyban kétfajta nosztalgia is összegződik. Nosztalgia a nagyhatalmak között megvalósuló öntörvényű, saját világ után. És nosztalgia az elveszített egykori pozíció visszaszerzése vagy közelítése után. A pozícióról van szó, melyben a Közép a Nyugat része. Még ha valamelyest csökevényes vagy deformált változatban

59