Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)

JOHNSON: (Bilit karon ragadva) Menjünk inkább! Küzdelmünket az igazságért természetesen tovább folytatjuk. (Biliéi együtt kifelé indul.)

TOM: (leszakadva róluk, pár pillanatra megáll Kintpuas előtt) Tudom, hogy te nem tetted volna. És ha találkozol velük, mondd, hogy véresen ne... inkább ne is jöjjenek! (Sietve csatlakozik a másik kettőhöz.)

FOGLÁR: (sürgetően köhécsel)

MEACHAM: (egy pillanatig mintha kezet készülne nyújtani Kintpuasnak, de keze megáll a levegőben) Most is azt mondhatom csak, hogy mindent megtettem, sajnos... (Elfordulva kifelé indul.)

CANBY: (megveregetve Kintpuas vállát) Nem kellett volna, fiam. De talán még folytathatjuk is. (A láthatólag őt beváró Meacham után megy.)

FRANK- (szótlanul megöleli, majd miután elengedte) Én azért érteni is megpróbáltalak, remélem, érted... És vigasztaljon, hogy mentsége mindig csak a vesztesnek lehet.

VINEMA: (úgy csókolja arcon, ahogy egy beteget szokás, mondana is valamit, de aztán váratlanul a Tiszteleteshez) Imádkozzon érte, tiszteletes úr, imádkozzon érettünk... (Férjével együtt kifelé indul.)

TISZTELETES: (hozzálépve szóra nyitja a száját, de mivel a Foglár és társa Kintpu- ast közrefogja már, kezét imára kulcsolva letérdel inkább) Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár! Engedd hinnem továbbra is, hogy igaz ügyet szolgálok!

(Mialatt őrei a katatón-merev Kintpuast inkább viszik, semmint vezetik, fejét összekulcsolt kezére hajtva, tovább térdel a néma ima pózában, úgyhogy az ezt követőkről mindössze annyira vesz tudomást, hogy mindinkább összegörnyedve, két tenyerét egy idő után két fülére szorítja. Miután a kiürült indiántábor képe az akasztófa sziluettjével együtt eltűnt, elöl balról belopakodva feltűnik az I. Indián, némán körülkémlel, majd lábujjhegyen elindul a Tiszteletes irányába: jobbról eközben, alig egy gondolattal lemaradva, megjelenik a III. Indián is, egymást felismerő tekintetük cinkosan összevillan, majd pedig arcukon alattomos kifejezéssel közelednek a Tiszteleteshez.)

I. INDIÁN: (társának súgva, a tiszteletes feje fölött) Alabama?...

III. INDIAN: (bólint, majd szintén súgva) Appamatox... (Közben balról felbukkan a

II. Indián, jobbról pedig a TV. Indián, azaz a két indián nő, a két férfi időnként hátrapillantva int az őt követő nőnek, hogy jöhet nyugodtan. Hátrafordulva biztatóan) Chattalooga, Chattalooga! Chichamuago, Mattawaga...

III. INDIAN: (ugyanúgy a TV. Indiánhoz) Menasha, Menasha. Mettagama!

IV. INDIÁN: (miközben a Tiszteletesre mutat, kérdőn tekint a III. Indiánra) Idaho? Hiawatha?

III. INDIÁN: Idaho... Menasha Idaho!...

I. INDIÁN: (helyeselve a III. Indiánnak) Idaho, Menasha Idaho! (tagadó fejrázással) Yamachicha Hiawatha! Yamachicha... (Beszédük kezdeti suttogásból mindinkább normális beszédhangerőre vált át, s mind fesztelenebbnek tetszik, a továbbiakban folytatódhat értelmetlen halandzsa nyelven is, ám a résztvevők hanghordozásából, arcjátékából, gesztusaiból kitetszik, hogy a Tiszteletesről váltanak szót, érezhetően ellenségesen és sértően, ugyanakkor tanácstalannak is hatnak, mint akik nem tudják, mit is kezdjenek a mozdulatlanul térdeplővel. Kis szünet után:)

I. INDIÁN: (a Tiszteleteshez) Alabama?

III. INDIÁN: (miután a Tiszteletes nem reagált, szintén hozzá) Appalache?

I. INDIÁN: (a Tiszteletes füléhez hajolva, az előbbinél hangosabban) Arkansas?

III. INDIÁN: (ugyanúgy, de most már kiáltva) Calumet? Connecticut?

I. INDIÁN: (még hangosabban és már nem kérdő hanghordozással) Chattalooga! Cheektowaga! (majd intve a III. Indiánnak:)

39