Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Páskándi Géza: A stílusművész halála (avagy: a velős búcsúlevél) (elbeszélés)
matikája (szabályrendszere) maga az elegyesség, amelynek hangsúlyai más és más helyen keresendők. Ez azonban nem az én asztalom, elismerem, mondom: büfé-tudás, nem így azonban a dolog másik oldala. E szerint pedig figyelembe véve minden konno- tációt és szemantikai görbét, megállapíthatom: a „népi demokrácia” kifejezés a maga nemében a szocreál stíl autentikus és klasszikus alkotása s ilyen formában örök stílushiba. Mert vannak örök stílushibák, mondotta a már említett létstiliszta ugyanott és akkor. Nota bene: ami örök - maradandó. Ami maradandó, az ismétlődik... Lépjünk hát ki a vidék bűvös és bűnös köreiből. Járjuk be a világ kísértetének kísértéseit. Tájbeli Leonárd, az „Amor omnia vincit" és a „Sine ira et studio” Közegyesület és Alapítvány védnöke, jelenlegi tartózkodási hely: Toulon, Provence, Francia Köztársaság” V. ,, Tisztelt főszerkesztő! Olvastam Kákássy doktor levelét, és azt mondtam magamban: haha! Miatta nem doktoráltam én, de haggyjuk. Nyilvánvaló, hogy el akarja vitatni Szárnyaszeghy elsőségét e tárgyban. Prioritásvitát sokszor és sokan folytattak, no de egy stílushiba felfedezése ügyében! Még akkor is, ha ez korjellemző bibi. Nem akarom pszichologice elemezni, hogy Kákássy doktor milyen rafínáltan nevezi géniusznak e szegény flótást, akit Tógyernek kereszteltek. Géniusz, de közben kiemeli: amatőr! Jó magyarjaink nyilaitól és Kákássy doktor dicséretétől mentsen minket Isten! De haggyuk ezt is. Hanem az már nem nyelhetem le, amit a szakmai tisztesség kibökni-köpni kényszerít. Egy logikából doktorált úr fogja magát és nem veszi észre, hogy amennyiben helyénvalónak tartja a demokrácia szó előtt a polgári jelzőt, úgy valójában egy régi nézet szekértolója lesz. Mi ez a nézet? Hogy a népet a polgárság, más időben pedig más szociális réteg testesítheti meg. Jogszerűen tehát! A polgári demokrácia kifejezés ugyanis polgári népuralmat jelent. így viszont a nép szó legtágasabb — mai - fogalma szűnik meg, amely minden társadalmi kategória együttesét jelenti, tehát polgárt, arisztokratát, munkást, parasztot, kispolgárt meg a többit. Kákássy doktor így exklu- dálja a többi réteget, és csak azt fogadja el, amelyről a jelző beszél (polgár stb.). Ezzel behódol annak a posztmateriálista — etc. — felfogásnak, amelyet ő is vallani látszik s amelyet közismerten antifeudálisnak mondanak. Csakhogy épp a feudális urak használták a műveletlen rétegekre, a többségre, a nép, a plebs szót. Köznép, kvázi csőcselék is. Rómában a szabad rabszolgák voltak ők, de beleszólásuk soha nem volt semmilyen hatalomba. 8
