Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
JIM: Amikor Jim, a többiekkel együtt lent volt nálatok. A katonáknál. A táborotokban. CANBY: Valami rémlik. Hányán voltatok? Heten, vagy nyolcán? JIM: Kilencen. Kilencen voltunk. CANBY: Lehettetek annyian is. De mintha azt mondtátok volna, hogy a többiek is jönnek majd. Ám ehelyett ti váltatok kámforrá. MEACHAM: Elmulasztotta őrizetbe vetetni őket. Ez azért hiba volt, Canby. CANBY: Nem közölték velem, hogy ők a gyilkosok... De azért igaza lehet. Ha kicsit gyanakvóbb vagyok, még mindig élhetnék. BILL: Élhetne, na és? (Jimre) Ha nem ez a tetű lő előbb, én is élhetnék. Arra feleljen inkább: hallott-e a gyilkosságokról? CANBY: (méltatlankodva) Hogyne hallottam volna. (Tom felé intve) Meg ezzel a gyerekkel is beszéltem. Tudom, hogy egy hajszálon múlott csak, hogy életben maradt. BILL: (Tömhöz) Akkor elég, ha ezt meséled el, hogy is volt, amikor... (Jimre mutatva) Amikor ott találtad ezt a katonák között. CANBY: Erről is tudok. Éltem még, amikor elmondta nekem. BILL: Azért csak meséld! Hadd okuljon mindenki a tábornok úr éberségéből! Hogy is volt? Fölgyógyultál már a sebedből, de ott voltál még a táborban és... TOM: (tétován) Hirtelen nagyon megijedtem. Mert egyszer csak ott láttam... (Jimre mutat) Ott láttam a katonák között. Barátkozott velük, azok meg... veregették a vállát, és whiskyvel is itatták. MEACHAM: (Jimhez) így volt, Jim? Felelj, így történt? JIM: (szótlanul bólint) TOM: így volt. Rögtön ráismertem. És azt hiszem, ő is meglátott... BILL: És te? Miért nem mentél oda? Mitől féltél? Ha a katonák megtudják, kivel van dolguk, rögtön felhúzzák. TOM: És ha felhúznák? Akkor álmomban se jönnének? Vagy ébren se jutnának az eszembe?... CANBY: Az én katonáim nem szoktak önbíráskodni! TOM: Pedig én attól féltem... Hogy meglincselik. És akkor őt is látnom kell mindig... Úgyhogy ... gondoltam, keresek valakit a tisztek közül. BILL: (Jimre) Bezzeg, ez tudta! Meg a társai is. És mert a tábornok úr még a lovaikat se vette el, hát szépen visszanyargaltak. (Jimhez) így volt, vagy nem? Felelj, te patkány! JIM: Jim téged nem azért lőtt le, hogy most neked feleljen. MEACHAM: Felelj a kérdésre, Jim! Tényleg így történt? JIM: (szótlanul bólint) MEACHAM: Vagyis először összemelegedtetek a katonákkal, aztán elszeleltetek. JIM: (szótlanul bólint) MEACHAM: Aztán a többieknek, ott fenn, újra a harcot hirdetted. És Kintpuast is biztattad Canby megölésére. JIM: (szótlanul bálin) CANBY: Szerencsétlenek! Miben bíztatok? FRANK: Aki látott kutyáktól sarokba szorított hörcsögöt, mormotát, prérikutyát... VINEMA: Csak a pusztulást hoztátok magatokra. MEACHAM: Szerintem arról is szó lehetett, hogy ott fönn, a Szent Szirtjeitek közt, ahol hitük szerint szellemeik is élnek... KINTPUAS: A nép élni akart. Ott, ahol mindig is élt, és bízni is, hogy ott élhet. És ha semmi sincs már körülötte, magában találja meg, amiben bízhat. CANBY: Magatokat csapjátok be csak, fiam. Épp elégszer tapasztalhattam. 31
