Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Varga Zoltán: Indiánsirató (Színpadi tetemrehívás két részben)
MEACHAM: Nem egészen értem. Eddig azt hittem, neki idézzük fel a történteket, most viszont hallgat. Lehetséges persze, hogy a végén majd... (Zsebórát vesz elő, rápillant) És Canby is jöhetne már... Mindegy, addig is továbbmehetnénk. FRANK Innen is tovább? Akkor is, ha a kérdésére Kintpuas nem kapott választ? KINTPUAS: Ti nem kaptatok, Frank. Nektek nincs válaszotok. Ezért jutott eszébe Kintpuasnak, hogy Canbyt megölje. (Meacham felé) Azután, hogy amit hallani akart tőle, tőled hallotta. JIM: (sunyin) Tényleg, Kintpuas? Te is akartad? Mielőtt még én mondtam neked?... (A többiek felé) Hallottátok? O akarta! Mielőtt még Jim akarta volna! FRANK (Kintpuasnak) Tényleg eszedbe jutott? Mert, ha igen, bármennyire mindegy is már, jobb lett volna hallgatni róla. MEACHAM: De miért Canbyt? Hisz akkor még nem is ismerted! KINTPUAS: Téged Kntpuas ismert, Canbyt még nem. Téged, vagy Canbyt, nem mindegy? MEACHAM: Egy valami nem mindegy csak, Kntpuas: miért kellett mindent elrontanotok? KINTPUAS: Mert ti már elrontottátok. JIM: És mert a főnök közöttetek Canby volt. Kntpuas meg közöttünk főnök. FRANK: Mert főnököt főnöknek kell megölni, igaz? így gondoltátok? VINEMA: (Jimnek) Ezzel pusztítottátok el a főnökötöket. Beleöltétek a főnökségébe. JIM: Nem a te főnököd volt, Vinema. Mert te már nem vagy közöttünk. KINTPUAS: Te sem, Jim, te nyomorult. FRANK Hagyd, Kntpuas, hagyd! Aki ennyire „nyomorult”, az ki tudja... Képes magát talán még mindig módoknak hinni. Neked nem lett volna szabad hallgatnod rá. A „modokságára”. VINEMA: És legalább másodszor ne lőttél volna, Jack! Miután a kezedet félreütöttem. Mert ha idejében ráébredsz... Istenem, mért kellett újra?... BILL: Mert gyilkos, azért! (Tom Stevenshez) Gyilkosok ezek mind. Remélem, most már magad is látod. MEACHAM: Ezen azóta is rengeteget töprengtem, Kntpuas és... Ha egyáltalán van értelme annak, amiről most beszélünk, akkor lenne csak, ha erre felelnél. KINTPUAS: Kntpuas erre csak Canbynek tudna felelni. Ha Canby előbb neki felelne. MEACHAM: (újra órájára pillantva) De ha egyszer nincs itt. És amíg meg nem érkezik... (Hátulról, a terem végéből Canby tábornok siet előre: testes, idősebb férfi, ősz pofaszakállal, kék zubbonyán bal oldalt hatalmas tábornoki csillaggal, alatta a halottnak kijáró vérfolt; modora atyáskodóan tekintélyt keltő) CANBY: (lentről) Itt vagyok, Meacham! Ha nehezen is, de befutottam... MEACHAM: Canby! Na végre! CANBY: (a lépcsőn felmenőben, fújtatva) Csakugyan végre! Már azt hittem, ide sem érek... És milyen meleg van itt! Idefenn, a hegyek közt szinte szokatlan... (kalapjával legyezi magát, jobbra-balra tekinget, miközben a színpadon lévők valamennyien úgy gyűlnek köréje, mint akik rég a beígért „magas vendégre” vártak. Mindannyiuk- kal, legelőször Meachammel, lekezelve) Üdvözlöm, Fred... (Frankhez) És magát is, Frank, rég találkoztunk... (Vinemának kezet csókolva) Á, Mrs. Riddle! Maga is itt van? Ne gondolja, hogy elfelejtettem amit... megpróbált értem tenni. Sajnos, annak a vadembernek több golyó is volt a pisztolyában... (Bilihez) Na lám! Szintén halott! Az áldozatok közül, ugye? Nem Bilinek hívták?... (Bili bólintásáról már tudomást se véve, Tömhöz) És te is, ugye? Ilyen fiatal gyerek, és máris... ez azért felháborító... 29
