Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Kovács István: "Az átmeneti nemzedék" (Pályi András: Egy ember kibújik a bőréből)
gi levéltárakban lelt. Az okmánytár elé illesztett néhány mondatos kommentár arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a dokumentáció feltehetőleg sokkal gazdagabb lehetne, ha egyrészt nem pusztul el sok irat a varsói felkelés közben, másrészt ha hozzáférhetőek lennének az ilyvói (Lemberg, Lwów, Lviv) és a moszkvai levéltárakban rejlő Wysocki - iratok. Ennek ellenére a könyv kiadása által megtörtént egy „foghíj” pótlása. Az ,Együtt a Szabadságért” a legfontosabb forrással egészíti ki Kovács Istvánnak a magyarországi lengyel légió történetét eddig egyedül tárgyaló, 1989-ben kiadott, ,A Légió” című összefoglaló munkáját. De nemcsak a történészek lettek gazdagabbak. Két hagyománynak: negyvennyolc emlékezetének és a lengyel-magyar barátságnak valós, tényekben igazolható alapja erősödött meg. (Zrínyi, 1993.) A Szesztay Adóm „Az átmeneti nemzedék” Pályi András: Egy ember kibújik a bőréből Több vonatkozásban is .átmeneti nemzedékhez” tartozom. Például számunkra természetes volt, hogy tőlünk felsőbb osztályba járót nem szólítottunk meg sem az általános iskolában, sem a gimnáziumban. És valóban megtiszteltetésnek éreztük, ha felsőbbéves leereszkedően szóba állt velünk. Ugyanakkor bennünket már alulról se indázott körbe semmiféle tisztelet. A kapcsolatteremtésnek ez a hagyományos fékező reflexe még felvételt nyert velünk az egyetemre. A Szláv Tanszék könyvtárának klub-jellege aztán apránként eltüntette az évfolyamok közötti szélességi köröket. Ott csak egyetlen felsőbbéves tetszett megközelíthetetlennek: Pályi András, aki az olvasóterem sajátos főszereplőjeként maradt meg emlékezetemben. Egy ember, aki egyen-lódenkabátjában, barna aktatáskával a hóna alatt némán átmegy a színen. Mozdulatainak kamaszos sutasága mintha eleve megkomponált lett volna. A nyakába kerekített legenda - márminthogy Tigris című színművét alig mutatták be Pécsett, máris betiltották - hosszú sálként lobogott utána. A lázas KISZ-tevékenységnek álcázott hazug unalomban minden hiteles gesztus kirívó volt. így maradt meg számomra Pályi annak, aki természetes némaságával nemcsak a könyvtár poros, ószláv csendjét zavarja. Egyébként nem emlékszem, hogy 1963 és 1966 között - Pályi két évvel járt fölöttem — egyetlen szót is váltottunk volna. Tizenkét év múlva találkoztam vele ismét - a Tiéd a kert című kötetének olvasásakor. Lenyűgözött novelláinak sistergő nyelvi ereje. Élménye szinte belémmaródott. Lélekábrázoló hitelességének, más szóval empátiakészségének mindennemű vizsgálódást kiálló dokumentuma az Éltem és a Másutt című ikerregénye másjellegű meglepetés volt számomra. E két kötete alapján Pályi egyértelműen elfoglalta helyét a kortárs magyar irodalom számomra legjobb képviselőinek élvonalában. Függetlenül attól, hogy a kritika egyesekhez szűk, másokhoz bőségszaru-mar- ka mennyire borzolta össze futó dicséretével üstökét. Mindezek tudatában természetes fordulat volna azzal folytatni, hogy az Egy ember kibújik a bőréből című kötet írásai - a zárójelbe tett .felcím” felsorolásában: esszék színházról, életről, politikáról, - nem okoztak meglepetést. Azt ugyanis előbb tudtam, hogy Pályi felkészült színházi szakember, mint hogy milyen prózaíró. Nemcsak mint drámaírónak kellett belülről ismernie a nézőnek függönyön túli világot. Elméleti tudása jóval túlhaladja a színműíráshoz szükséges dramaturgiai ismereteket. Vagyis Pályi ifjúkori választásának érdeme - lengyel szak! -, hogy hasonló indíttatású pályatársaival szemben meghatározó előnye van: történetileg és belülről is ismeri a lengyel színházat, színházakat. O nem úgy hivatkozik Bial oszewski lakás-színházára, Grotowski színházi laboratóriumára, Tadeusz Kantor örökmozgó vagy „örökálló” kaleidoszkóp- színházára, Gombrowicz rombolva építkező szarmata-teátrumára, Wyspiariki festői és történetfilozófiai vízióira, hogy a hivatkozást föllebbentve megcsap a tartalmatlanság huzata. Pályi hosszú időt töltött az emberi lélekről a Grotowski-színházban, mint laboratóriumban készített metszetek vizsgálódásával. E szemlélődés alkotó ember esetében természetszerűen önvizsgálat is: a feladat megfogalmazása sajátos gyónás, megoldása - önfeloldozás. Grotowski számára a néző ugyanolyan színész, mint akijátszik. Az iga102
