Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 2. szám - Simonyi Imre: Valamit ígértetek; Lét, tudat; Úgy emlékszem; Késő ősz (versek)
- és ez itt a kérdés - milyen lét milyen tudatot melyik lét melyik tudatot mennyi lét mekkora tudatot? És ha egy napon- egy nem akármilyen! tudat kétlábra áll valamiféle (mondjuk: elviselhetetlen) létben?! S a szeme közé néz annak a létnek ?! A szeme közé néz az a kétlábra állt az a talpára állt tudat igen a szem közé néz mivel valamelyik éppen divatos ámde mégiscsak múlandó lét vérig sértette porig alázta a halhatatlan tudatot... Nos hát ilyenkor a lét előbb elsápad aztán fogát csikorgatja s rövid úton intézkedik. Meghatározván... (hogy így mondjam) a tudatot szegényt... Mester! - léted belém lehelt oly gondolatnyi tudatot s tudatod körüljelölt számomra annyi létet amennyi (úgy-ahogy) lakhatóvá tette (habár csak ágyrajáróként is) mindazt mi tudatod híján s a léted nélkül végképp otthontalanná tette volna a tudatlan és tudattalan (s netán tudathasadásos) mert közvetlenül a semmivel határos majd-mindig egy-emberre szabott mindent s az embertelen mindenséget. 1983 2
