Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - A. Gergely András: Korszakvisszaváltás? (Választások Bács-Kis- kunban és társadalmi környezetük)
tarn, de annyi bizonyos, hogy még az ajánlócédulák gyűjtésének időszakában elfogyott azoknak költségvetése, akik az államilag biztosított 21.000 forintból gazdálkodtak. Plakát, postaköltség, területbejárás, reprezentáció, útielszámolás, szórólap, fotóköltség, kisegítők igénybevétele és hasonló tételek szerepelnek a becslés-értékű kvázi-elszámolásokban. Az áldozat egyébiránt nem volt drága senkinek, aki legalább az első fordulóig talpon vagy nyeregben maradhatott. A hívek hódítása kétségtelenül nagy buzgalommal ment végbe, bár korántsem mindig egyértelmű üzenetekkel. A kecskeméti pártok háza forgalmas közútra nyíló erkélyére az MDF, Fidesz és SZDSZ zászló került, ám föléjük, egy kisebb erkélyre háromszor akkora MDF-lobogót akasztottak; a közelebbi vizsgálódás nyomán kiderül: az alsó szint az SZDSZ-irodából nyílik, a fölső valami szolgáltató vállalat irodájához tartozik... Mármost jelentenek-e a zászlók valamit az arra járóknak, s jelent-e a két MDF-es zászló hatalmi túlsúlyt, vagy a nagyobb MDF-es zászló sejteti-e a nyugodt erőt... - ezek találgatás tárgyai lehetnének. Ugyancsak Kecskeméten a távoleső lakótelepeket a központtal összekötő, új, modem kisbuszok oldalán és üvegén, tetején és hátán egyetlen felirat vagy embléma sincs... — csak aki felül rá, láthatja meg, hogy a vezetőülést elválasztó plexifalra került egy idomtalanul nagy MSZP-s plakát, ugyanis a buszok bevezetését szorgalmazó önkormányzati képviselő történetesen e pártnál érdekelt... Az önreklámozás ízléstelensége persze korszakosán korláttalan. Több helyütt öntevékenyen próbáltak segíteni a gondokon: Baján például az önkormányzati újság adott teret a pártok reklámanyagainak, ingyen eljuttatva azt 15.000 lakásba, ennek ellenére 7 párt ellen kellett az etikai kódex megszegéséért eljárást indítaniok.. Másutt (10. vk.) a Fidesz újságot indított a választások előtt, mert a megyei sajtóból kieső terület nem kapott számukra elégséges teret. Az SZDSZ föltalálta az ötvenes évek kedvelt műfaját, a nyitott platós teherautóra szerelt gigantposztert, vagyis a „mozgóreklámot”, s nagyon boldog volt tőle a huszonéves megyei kampányfőnök.. Bizonnyal lehetne vadászni a politikai- és közízlést sértő megoldásokat. A kampány ismét javarészt valami és valakik ellen szólt, s ennek okvetlen velejárója a túlzás, az önkontrollmentesség, a politikai hübrisz. Van, akit ez bőszít, mások csak gusztustalannak tartják, megint mások a strukturális egyenlőtlenség részének gondolják. Ugyancsak az egyenlőtlenség jelei mutatkoztak abban is, hogy pl. Nagy Tamás plakátjai ellepték a bajai Agrobank portáit, s így maga az intézmény még a kampánycsendben is kiáltó reklámja maradt az Agrárszövetségnek. Mindemellett „piszkos kampányról”, cédulagyűjtési visszaélésekről nemigen lehetett hallani Bács-Kiskunban — ami mégis volt, az vagy vizsgálat tárgya, vagy beépült a köztudatba, s onnan nem vész el... Szó esett kisvárosi milliomosról, aki az esélyes pártok jelöltjeit párhuzamosan segítette, egyszerre vagy hatot, önsorsrontó levelet íratván alá velük, ha utóbb visszaélnének vagy hálátlanok maradnának... - a történet igazságtartalma mindegy is, részletei egy politikai szociológiai kutatásba nem fémek már bele... A döntő mérkőzés felé Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a második fordulót még kevésbé a helyi jelöltek alakították, mint az elsőt. Az eredetileg induló 16 párt közül 7 ért el dobogós helyezést az első fordulóban, ezek sorrendje az elért sikerük szerint: 65
