Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - A. Gergely András: Korszakvisszaváltás? (Választások Bács-Kis- kunban és társadalmi környezetük)

dulóig. A MIÉP-nek 22 önálló jelöltje volt, de a szükséges ajánlásokat csak négyen szerezték meg. A Zöld Párt hat területi listásából kettő indulhatott a választáson. A Köztársaság Párt tizenegy hívéből hat jutott el a választásig. A Szocdem Párt tizenkilenc megyei jelöltjéből kettő maradt meg május nyolcadikáig. A Magyar Piacpárt kilenc emberrel kezdett, egy sem maradt mezőnyben. A Vállalkozók Pártja húsz indulójából hét maradt a páston, közülük kettőt a Fidesz is támogatott, s egyikük (Zwack Péter) az SZDSZ és az Agrárszövetség közös jelöltje is volt. A nagy pártok, vagy legalábbis azok, amelyek több helyen indíthattak jelöltet, ennél jobb arányban szerepeltek: a Munkáspárt 20 területi listás jelöltjéből tíz indult az első fordulóban, az MDF 22 önálló jelöltjéből ugyancsak tíz indult. Az MSZP területi listáján szereplő 24 önálló jelöltjéből mind a tíz körzetbejutott valaki. Az SZDSZ nyolc helyen állíthatott jelöltet (és Nagy Tamást is támogatta). A KDNP húsz területi jelöltjéből 9 egyénire futotta. A Független Kisgazdák 24 bács-kiskuni képviselőjelöltjéből 7 jutott el az igazi megmérettetésig. Az Egyesült Kisgazdák 18 területi jelöltjére 5 egyéni jelölt jutott. A Fidesz területi listáján ugyancsak 24 név szerepel, ők 7 egyéni jelölttel indultak.

A megyében egyetlen független jelölt maradt ringben a megyeközpontban - esélytelen volt és ki is esett az első körben. Társai, választókörzetenként nagyjából két független jelölt, már el sem jutottak a 750 pártolóig.

A pártok jelöltállítási sikertelenségei saját véleményük szerint, és a helyi lakosok állítása szerint is elsősorban a központi szervezettség túlsúlyából, a helyismeret és a lokális politikai kultúra ismeretének hiányából eredhettek. Ezenfelül abból is, hogy a „politikaképes” csapatot már a 90-es választások „elszippantották” a térségből, s erős túlzással az is kijelenthető, hogy csak aki maradt, s aki még idejekorán nem tekintette a politikacsinálást valamiféle sikeres zsiványságnak, az került most a politikai porondra. A politikai közszereplés, mint vállalkozás, mint a feltörekvés egyik módja és lehetősége igen csábító erő, s nem zárható ki, hogy pusztán ideológia- mentes aktivitásként is megvan benne a siker minimális esélye.

További, részint ez utóbbi magyarázatot is alátámasztó érv lenne az, hogy számos helyi hiperaktív személyiség számára, akiknek sem 1990-ben nem jutott pártszerep, sem az önkormányzati csatározásokban nem vettek részt sikerrel, most még egy pálya nyílt. Ezen a pályán ugyan együtt kellett indulnia az egy cikluson át már aktívan parlamenterkedőkkel, az önkormányzati gyakorlatból parlamenti padsorokba vágyókkal, a politikai kalandorokkal és a gazdasági érdekszféra által támogatott ügyeskedőkkel — de egy magabízó személyiség számára ez nem lehet akadály, csak a megfelelő pártkapcsolatot vagy betöltetlen pozíciót kell fölfedeznie, s máris megindulhat a népszerűség felé. Mindez olykor azok számára is csábító, akik a maguk pályáján orvosokként, ügyvédekként, pedagógusokként, üzletemberekként sikeresek, de perszonális hatókörük ilyetén kiterjesztése nagy sansznak látszik.

Egyebek közt ezzel a jelenséggel függ össze a pártok jelöltkiválasztási gyakorlata is. Adott esetben egy kisebb településen szinte családi keretben és baráti körben folyt az ajánlócédulák gyűjtése (pl. a 10. választókerületben), másutt viszont a pártok száma és a helyben nevesebb jelöltek sokasága nehezítette meg az ajánlók megnyerését (pl. Kecskeméten a 2. vk.-ben és Kunszentmiklóson is, ahol végül is a megyében a legkisebb pártlista állt össze nyolc jelölttel). A függetlenek kicsiny száma is jelzi, hogy a pártkapcsolatokkal rendelkező, vagy valahová „lecsatlakozó” önjelöltből akkor lett igazi jelölt, ha a választott pártja anyagilag is segítette, esetleg vállalkozói tőke is mozdult az érdekében. S ahogy a 90-es választásnál, most is reménytelenül hátrányba szorult az, akinek alig volt egyebe, mint az OVB által biztosított kampánypénz.

62