Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - A. Gergely András: Korszakvisszaváltás? (Választások Bács-Kis- kunban és társadalmi környezetük)
sabb információm. Tízen indultak újra ugyanott és ugyanannál a pártnál, további négyen pártot váltottak (két Független Kisgazda most az Egyesült Kisgazdáknál indult, egy félegyházi ifjúsági területi jelöltből MSZP-s lett és a hajdan SZDSZ-es Fri- gyesy most a KDNP-nél indult); a 90-ben győztes halasi Tóth Zoltán (SZDSZ) lemondott mandátumáról pártbeli társa (Szabó Erika) javára, s utóbbi most ismét indult; Südi Bertalan (Munkáspárt) is újra próbálkozott, de sem 90-ben, sem most nem jutott be. A továbbiak többsége területi vagy országos listán bejutott a Parlamentbe, vagy pártja foglalkoztatja valamilyen funkcióban. Akik most hiányoztak az egyéni listáról, azok között olyanok vannak, mint pl. Debreczeni József (volt MDF- es képviselő), aki ismert körülmények közt került ki az MDF-ből és a parlamenti politizálásból; egy SZDSZ-es hajdani jelölt, Szent-Iványi István most a budapesti XII. kerületben állt ringbe; Kozma Huba az MDF, Pohankovics István és Kocsenda Antal pedig azóta a FKGP vezérkarába került. Kimaradt az idei bács-kiskuni listából Pozsgay Imre neve is, aki 1990-ben mint a területi választókerület országos képviselője szerepelt a Szocialista Párt színeiben, most pedig saját pártja élén küzdött. Viszont a megyében egyéni jelöltként újra indult az idei választásokon a Bács- Kiskunból kikerült tizenhat aktív országgyűlési képviselőből tizenegy, közülük három SZDSZ-es (Szabó Erika, Nagy András, dr. Andriska Géza), egy Fideszes (Glatt- felder Béla), három MDF-es (dr. Józsa Fábián, Karsai Péter és Fekete Pál), két FKGP-es (Kalmár József és Franek Béla), két hajdani független Kisgazdáktól az Egyesült Kisgazdákhoz átállt jelölt (dr. Horváth László és Kosa András). A többiek láthatóan vagy a területi listán, vagy az országoson kaptak bizonyos helyeket, gondolom garanciákat, a Parlamentben maradáshoz. A helyi harcosok Az egyéni jelöltállítás lényegében az országos empirikus kutatási tapasztalatnak megfelelően történt Bács-Kiskunban is, vagyis kevésbé a jelöltek helyi népszerűségét látszott tükrözni, mint inkább a nagy pártok központi stratégiáját, az annak megfelelő jelöltkiválasztást és támogatást. A pártok többsége vélhetően arra törekedett, hogy jelöltjei vagy az eddig már „sikerrel” szereplő politikusok legyenek (akár helyi, akár országos népszerűségnek, ismertségnek örvendőek), vagy pedig olyan személyiségek, akik a helyi pártküzdelemben személyi garanciájukkal vehetnek részt, vagyis nem kompromittálódtak az elmúlt fél vagy egész évtized során. Ide számítható Nagy Tamás, az Agrárszövetség vezére, Zwack Péter, a Fideszes Glattfelder Béla, valamint itt indult Tabajdi Csaba is az MSZP színeiben, s agrármegyéről lévén szó, az SZDSZ ide küldte Juhász Pált, aki szerény sikerrel futotta az első fordulót, de a másodikban kiesett (mellesleg a megyei lista első helyén áll); valamint a hajdan volt neves emberek közül Südi Bertalan (Munkáspárt) is rajthoz állt — rajtuk kívül a páston a pártok (helyi megítélések szerint) főként országosan ismeretleneket jelöltek. Becslésem szerint a pártok (ideértve a kisebbeket is) nemigen tartották fontosnak Bács-Kiskunt, hogy nagy erőket vessenek be itt a központi káderállományból. Fogalmazhatnám úgy is, hogy a helyiekre bízták a megfelelő emberek kiválogatását — de ez nem egészen így volt. Az egyes pártok választási kampányirodáit látogatva, illetve a választókörzetekben tájékozódva számos eltérés mutatkozik a pártok jelöltállítási stratégiáját illetően. Erről részint maguk a pártok szóltak (javarészt bölcs öndícséret hangnemében), részint a vetélytársak tájékoztattak, s rajtuk kívül gyakorta az önkormányzatok vezérkari emberei, akik közül néhányan maguk is jelöltként indultak. 59
