Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Beke György: A gyűlölet hullámai (Beszélgetés Tóth Sándorral)
össze, amikoris Bukarest, Párizs példája szerint, az egész országot provinciaként maga alá rendeli, ellenőrzi, és természetesen kihasználja, kizsákmányolja. Csakhogy Párizs ugyanakkor a maga perifériája felé a maga fejlettebb színvonalát sugározza és szabja meg mércének, a provincia pedig a fejlettebb Párizshoz igyekszik hasonulni. Amikor viszont a két dunai fejedelemség egyesüléséből létrejön Románia, akkor az történik, hogy az elmaradottabb, törökösebb Havasalföld rendeli maga alá a fejlettebb, kulturáltabb Moldvát. Az új ország fővárosa Bukarest, fejedelmet, miniszterelnököt, a kormány nagyobbik felét, a java irodalmat, művészetet, tudományt Ia§ iból szipkázza át. A junimeás Iacob Negruzzi emlékiratában olvashatók erről keserű oldalak. Szóval, már itt kezdődik egy nagyon fonák „fejlődés”: az elmaradott központ a maga normáit állítja példaként a perifériává degradált, kulturáltabb országrész elé. Es egy idő múlva Ia§ i ezt el is fogadta, hozzá igazodott. Mert közben az ország kizsákmányolásából Bukarest megtévesztő talmi fényre és nagyságra tett szert. Ettől kezdve egy fonákjára fordult értékrend formálta az embereket. Még kiáltóbbá válik ez a rendellenesség, amikor Erdély, a Bánság, Bukovina kerül Bukarest pórázára. Román szempontból az lett volna kívánatos, hogy a nemzetté fejlődésben a románság legpolgárosultabb része töltse be a vezető szerepet, ez pedig a megnagyobbodott Romániában a bánsági románság volt. A Bukaresthez csatolt új provinciákban óhatatlanul elkezdődött a balkanizálódás folyamata. Ebben benne volt természetesen a kisebbségek beolvasztásának a programja is, de nem ezzel kezdődött, hanem az erdélyi, bánsági, bukovinai stb. románság regátivá asszimilásával. Kezdetben ez ellenállásba ütközött az erdélyi román polgárság, értelmiség részéről, de az érvényesülés, a karrier megcsillanó lehetősége igen nagy kerítőnek bizonyult. Szóval, szerintem a folyamatos nacionalista kompenzálások mögött ott munkál ez a torzulás is a román nemzetté fejlődésben. Más. A modern nemzet arculatának formálásában szerintem sokkal nagyobb az írástudók, a gondolat, a szellem, a szó mestereinek a szerepe, mint amennyire ezt általában számon tartják. Márpedig a modern román kultúra indulásakor nyomasztóan súlyos a szerepe egy zseninek, Eminescunak. Azért mert abszolút költő, mert szuverén klasszikus, aki a román irodalmi nyelvet addig nem ismert szintre fejlesztette. Amit Eminescu a költészetben alkotott, az kitörölhetetlen a román nemzet kultúrájából. Másrészt, de ettől a teljesítménytől alig elválasztható módon, Eminescu politikai publicisztikája, ideológiája elképesztő sűrítménye mindannak, ami retrográd. O a román polgárosodást az ősi román virtus megrontójának tartja. Egy sose volt nemzeti múlt illúziójából csinál mítoszt és kultuszt, ahol a jóságos fejedelem és az ő hűséges, harcos és dolgos népe élnek patriarchális idillben. Eminescu úgy szereti népét, hogy gyűlöl mindent, ami nem román. Gyűlöli mindenekelőtt a zsidót és a magyart, de gyűlöli a bolgárt és a görögöt is. Politikai ideológiája protofa- sizmus, protolegionarizmus. Olyannyira az, hogy a Sfarmápiatra című vasgárdista lap a harmincas években Eminescu idézetekből állította össze a Légió politikai programját. így hát a román ember szemében a román szélsőjobb nacionalizmust nemzeti kultúrájának letagadhatatlanul legnagyobb klasszikusa hitelesíti. Ez a körülmény rendkívül nehézzé teszi e nacionalizmus hatástalanítását. Az sem szerencsés, hogy amikor Eminescuék Európát fürkészik, ott már beborult az ég, és Schopenhauer pesszimizmusa a divat, míg nálunk Bessenyeitől Petőfiig a francia felvilágosodás, Kant és Hegel hatnak elsősorban a magyar művelődés alakulására. Az úgynevezett békés etnikai tisztogatás Jogossága” újra meg újra visszatérő kísértet a román közéletben, Trianon óta különösen, mikor Nagy-Románia népességének egy harmada kisebbségi. Liviu Nasta 1927. március 4-én a Dimineapi című bukaresti lap hasábjain A városok elrománosítása címmel írja, Galac és Braila meg Kons45