Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 11. szám - Karátson Endre: Zuhanunk leninelvtárshoz

lakai felé és a Bolsoj színpadán nem, nem, nem tálja fel a hatalomátvétel lényegét a megviselt és mégis elégedett küldöttek előtt.

Hogy miért nem? Mert ellentétben azzal a leninelvtárssal, ennek a leninelv- társnak a leninszakálla olyan gondozatlan, hogy voltaképpen nincs hegye, sapkája csak virtuálisan leninsapka, srimlije régesrég leszakadt, és bár ahhoz a le- ninelvtárshoz hasonlatosan böki előre tar homlokát és a rajta felkunkorodó két szemöldökét, ruházat dolgában messze elmarad mögötte, nagyjából olyan sze- dett-vedetten, mint a nép képviselői azzal az akkor már a hatalmat képviselő leninelvtárssal elvégzett összevetésben. No, és persze ez a leninelvtárs a Téli Palotában sem járatos, egyrészt mivel nem volt jelen ama rendkívüli pillanatban, amikor is a magafajta, madárijesztő külsejű alakokat oda beeresztették, másrészt mivel amióta az eszét tudja, több emelet mélységben ama szűk vája- tok valamelyikében lakik, melyek a metró alagútját a szennycsatornával kötik össze, hogy alkalomadtán az egyikből a másikba vagy a másikból az egyikbe lehessen menekülni.

Egérúton van ennek a félresikerült leninelvtársnak az otthona, és az is igen nyugtalanító, hogy nem lehet tudni, pontosan merre is. Valahol a teljes illegalitásban, szétmálló, és gyakorlatilag meg nem foltozható szalmazsákon nyugszik, ha erőt vesz rajta a fáradtság. Éjszaka szendereg-e avagy nappal? Az ő esetében a kettő egybemosódik: jóformán mindig szendereg, ha a felvilág szabályait alkalmazzák rá, jóformán sosem, ha az alvilágéit. A felvilág szabályait persze nem lehet rá alkalmazni, mert a felvilág számára holléte csak elképzelhető, térképen be nem jelölhető. Idők során annyi vájat létesült a szennycsatorna hálózat meg a metró alagútrendszere között, hogy egyetlen ellenőrző osztag legfeljebb egy tizedét képes bejárni, azt is kettős műszakban, melynek egyike feketén van felvállalva, vagyis nem, csakhogy az egészről ismeretük nincsen, de amiről van ismeretük, arról sem kifogástalan erkölcsiséggel és tiszta lelkiismerettel számolnak be. Hollétéről pontosabb értesüléssel környezete bír, amely csőlakókból és patkányokból áll. Amazok emezeket eszik és önfenntartáson kívül technikai stábként is működnek leninelvtárs mellett, aki őket eszi.

Nem olyan pazar lakomákról van szó, mint amire a másik leninelvtárs stábja szolgáltat anyagot. Ez a leninelvtárs inkább nassol, zónadarabkákat harapdál ki az áporodottan is tevékeny beosztottakból, akik személyi kultusszal szeretnék kifejezni áldozatkészségüket, de ő csak munkával hagyja. Az a dolguk ezeknek a latyakos, rongyos, nem rosszul, de egyoldalúan táplált alakoknak, hogy alvilágian örvendjenek mindannak, amin a felvilág szomorkodik. Ok biztosítják az elkárhozás vidámságát. Leninelvtárs szolgáltatja a válogatást, mert ő mindig tudja, mit hogyan kell értékelni. Ezért nevezik leninelvtársnak, ezért a biztos ítélkező képességéért. Meg azért, mert radikális elméleteinek végrehajtását az elektronikára bízza, ilyenformán egyszemélyben többségi.

Ugyanis egy, csak egy tévé készülék van az alvilágban, és ez az ő birtoka. A le- ninelvtársé, aki az északi és a déli sark felett kerengő műholdakkal megoldotta, hogy a mindenkori földgolyó éppen látható és éppen nem látható féltekéjéről küldött információk egyike se kerülje el az ő vérbenforgó tekintetét. Gyakorlottan űzi ezt az ipart, úgyhogy leninelvtársi rendszerező képességével régóta felismerte a törvényesség megszegésének főbb és meglehetősen egyhangú fajtáit, úgymint az erőszakoskodást, a fajtalankodást, a tiltott nyerészkedést, melyeket szerencsére változatossá tesz tömérdek alfajuk látványos beállítása: a piromá10