Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Karátson Endre: Zuhanunk leninelvtárshoz
r Karátson Endre Zuhanunk leninelvtárshoz i. nas, bajnok külsejű apja sokáig azzal ijesztgette Esch Egont, hogy suszterinasnak adja, ha rossz bizonyítványt hoz haza az iskolából. Saját képére inas bajnoknak akarta nevelni fiát, de elfelejtette megmagyarázni, hogy a suszterinasban mi a megalázó. Egon viszont, ki a valóságra támaszkodva próbálta a világot azonosítani, szívesen elment volna suszterinasnak, hiszen a szomszéd utcában nyílt gyorstalpaló üzlet susztere szintén szép szál ember volt, valamivel apjánál is inasabb és nyilvánvalóan győzedelmesebb világbajnok, aki fütyürész- ve dolgozott szikra kévét vető villanygépein, minden elkészült munkadarabért készpénzt söpört be, s akár akadt még dolga, akár nem, este hétkor lehúzta a rolót, míg Egon apját csak globálisan, a hónap végén fizették, és olyan tevékenységért, amelynek hazacipelt, áttekinthetetlen aktáival gyakorta éjszakába menően vesződött. A maga szempontjából tehát joggal tételezte fel a fiú, hogy apja irigykedik a suszterre, és ebből a feltételezésből logikusan azt szűrte le, hogy ha suszterinas akar lenni, akkor rossz bizonyítványt kell szereznie. Ezektől a rossz bizonyítványoktól apja hamarosan megőszült. Színeváltozását a tükörben elszomorodva felfedezvén, id. Esch először is elátkozta méltatlan ivadékát, de aztán megijedt a gyakorlati következményektől és úgy döntött, megpróbálkozik valami hatásosabbal. Pedagógiai huszárvágását egy vasárnapi kirándulás keretében hajtotta végre. Elhajtott a környékbeli tavacskához egész családjával, amely állt rajta és fián kívül anyósából, e hajdan módos, jelenben sokat imádkozó dámából, feleségéből, ki hol párzott vele, hol nem, de dolgos és gangos életvitelük szellemét egész testével vállalta, valamint Amandából, középiskolás lányából és egyúttal szemefényéből, mivel Amanda Egonnal ellentétben jeles bizonyítványt szokott hozni a gimnáziumból, és mivel Amanda mandulaszeme emlékeztette id. Escht azokra az időkre, amikor anyósa még nem imádkozott. A hölgyek többen voltak, de a lacikonyházás kéjgőzében éberségük csökkent, és megegyezés szerint Egon nevelése amúgy is apjára tartozott. Annyit tudtak, hogy vasárnap lévén a fiú korholás helyett kivételesen úszóleckében részesül, és hogy erre a képzésre ebéd előtt kerül sor, nehogy tele hassal még szívszélhűdést kapjon az a gyerek. Vakított a déli nap, mint a magnéziumfény a régi fényképeken. Nem volt még sem rekkenő a levegő az erős északi szél miatt, mely felborzolta a hölgyek haját és a víz felszínét. A hullámok nekiszaladtak Egon arcának, de ő ebben a fröcs- kölésben játékot látott és magabiztosan paskolt békafejű úszóöve védelmében. Mivel a béka őt szolgálta, logikusan Egon magát békakirálynak azonosította és üvöltött a lecsófőző kórusnak, hogy nézze őt. A három nő integetett neki a főzőkanalával, meg is éljenezte, aztán boglyas fejük visszahajolt a gőzölgő fazék fölé. Kisvártatva id. Esch szelíden megállította a fogatot és közölte, hogy szemé8
