Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Alekszandr Blok: Carmen (vers - fordította: Baka István)
Abban a paradicsomban csend ül, Csak a lombok sátora alól hangod furcsa, mély csodája csendül, És cigány szerelmekről dalol. 1914. március 28. 9 Szerelmünk nem madárkalitka, De én tied vagyok! És álmom egyre újraszítja Lángoló alakod! Igen, ragadozó kezedben, Csaló szemedben ég Rémálmom, hasztalan szerelmem, A lázas éji ég. Dalolni foglak, égi boltnak Ajánlva hangodat! Mint áldozópap, csillagoknak Szentelve lángodat! Hullámként, zúgó vers-vizekről Folyom ragad tova, És, Carmen, parfümöd kezemről Le nem mosom soha... És csendes éjen pillanatra, Mint fellobbant parázs, Megvillan hófehér fogakkal Szép arcod, a csodás. Reményem él, gyötrő, de édes, Te - más földön talán Egyszer, titkolva bár, de mégis Gondolni fogsz reám... Az élet viharát megélten, Csalódást és bút, - E gondolat most útra kéljen, Carmen, oly egyszerűen s fehéren, Akár egy messzi út! 1914. március 28.
