Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 11. szám - Alekszandr Blok: Carmen (vers - fordította: Baka István)
Alekszandr Blok Carmen L.A.D.-nek 1 Mint színek háborgó vizen, Mikor gomolygó fellegeknek Vad fénye villan hirtelen, Szívem úgy változik, riad meg Éneklő viharod alatt, Orcám a vér lángba borítja, S boldogság könnye fojtogat A közeledben, Carmencita. 1914. március 4. 2 Az égi patina s a hold szilánkja fényes, Azúrban alszik, és a szél, ha kél, alig Lélegzik, s a tavasz utolsó jege éles, S álmos viharba száll, zavart a lélek is... Mi lágyabb, mint a hold, az alkotnynál sudárabb? Ne áruld el soha, barátoknak se mondd: Ha a tető alatt, a kis padlásszobában Nem esti fény ragyog csupán az ablakon. 1914. március 24. 3 Van reggel-démon. Füstös fényű még, Aranyhajú, derűs minden vonása. Lengő khintónja kék, akár az ég, Gyöngyházszivárvány csillogása.
