Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Jung Károly: B. B. Esztergom falai alatt (vers)
Jung Károly B. B. Esztergom falai alatt (Változat a virtualitásról) Közeledik immár a nem várt századvég: Azt hittem, tenyeremen tartom a világot, Azt hittem, ha az ember eleget látott, Lezártnak hitte életét, akkor már elég. Akkor már elég lehet? Lehet-e bármikor elég? Lehet-e elég, ha semmi be nem teljesült? Félbemaradt álmok - mindez mibe került? Előbb az égre, majd a sárba fordul a kerék? Ahol B. indulata végül is menedéket talált - A pompázó némberek bódult combközmelege Helyett valami másba beleveszni - mert elege Lett hazából, pogányból, végekből, a halált Hívta ki maga ellen - éppen e falak alatt. Ó, comes Valentinus, a hamis felcserek Fáradt szívedbe láttak: hogy már gleccserek Jegesülnek szemedben, hogy a lét elszaladt Tudták, s ha tettek is még flastromot Lukas lábadra, szíved csak átlőtt maradt. A Duna folyt tovább, úsztak a nagy halak - Akár az álmos lét dagadt vizák, a homok Is sodródott, hordva az aranyport tovább, S lerakodott mind a partokon. A partjain Melyik hazának? Melyik hazában lehet kín Lódás nélkül ottmaradni? S házat és hazát Elhagyva mire ürül majd kupa és kehely? Vigasz-e tombolni csak, most, veled, Mit feledtet el majd két ölelő kezed, Lengyel szép Susánna, most erre felelj!
