Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10. szám - Fehér Kálmán: Monszun Chittagongban; A tél dicsérete; Hantmadarak (versek)
Fehér Kálmán Monszun Chittagongban Én nem kerestelek és te sem vártál. Csak a hangod ért közelebb, mind közelebb, és mellém hullott a bárpultnál. Végül csak nekem daloltál és közeire öleltél, ahogy éneked mondtad akkor, Sheruzád. Chittagong felett az ég vak felhőkkel volt teli. Földnek-falnak estek, ablakba zuhantak és holtukban is pörögtek, folytak szanaszét. Hajadnak lila masniját karomra mosta az eső, s míg folyt belőle, folyt könnyű két folyó, a kettőnk melegére féltve vigyáztál, még akkor is, Sheruzád. Én nem kereslek és te sem vársz rám. Csak a hangodat hozzák az esti záporok, élettelenül és vakon, ahogy Chittagong utcáin hevertek a csillagok. Azon a felhőtlen, felhőktől fosztott éjszakán, amely mégsem volt a Nap halála, ugye, Sheruzád.
