Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1. szám - Kiss Gy. Csaba: Történet egy szigorú korból - szelíd befejezéssel

— Nem. Semmi részletet nem mondott, csak a D. F. nevét említette és az illegális politikai szervezetet. Illetve beszélt olyan dolgokról, hogy az eddigi nyomozás szerint mi azért alakítottuk volna a szervezetünket, hogy megdöntsük a rendszert erőszakos úton, fegyveres úton. Azt akartuk, hogy az elcsatolt magyar területek kerüljenek újra vissza, meg a szovjet csapatok vonuljanak ki. Tehát ilyen súlyos dolgokat emlegetett ez a nyomozó. Arról faggatott, kik és milyen tanárok tudtak róla, hogyan próbáltuk megvalósítani, kiket szerveztünk be, figyelmeztetett, hogy erről az egészről nagyon részletes vallomást tegyek.-Akkor elkezdtél írni. Ahogy mondtad, tompítva a dolgokat. Mennyi ideig tartott, és mennyi ideig tartottak bent?

— Egy pár óra hosszáig tartott, azon a napon egész nap ott bent kellett lenni étlen-szomjan. Nem engedtek ki sehova sem, csak estefelé, amikor a leírt szöveget átadtam. Elolvasták. Azt mondták, hogy jó, pillanatnyilag úgy néz ki. Majd utána néznek, hogy mennyiben felel meg a valóságnak vagy mennyiben nem, és ha szükség lesz rám, a későbbiek folyamán is fognak hívatni.-Durvák voltak?

— Azonkívül, hogy lelki megszorítást, megfélemlítést alkalmaztak, nem mondhatom, hogy fizikai eszközzel is bántalmaztak volna. Céloztak arra, hogy ez nagyon komoly ügy, éppen ezért a saját érdekemben maximális föltáró vallomást tegyek, mert ha nem, akkor ez még az állásomba is kerülhet, vagy esetleg ellenem is eljárást indíthatnak. Tehát ilyen lelki ráhatással törekedtek a nekik legjobban tetsző vallomás megszerzésére.

— Amikor téged értesítettek Kunszentmiklósról, hogy szóbeli értesítést kaptál, telefonüzenetet, nem pedig írásos idézést. Mennyi idő telt el az értesítés és az időpont között, amikor be kellett menni? Hány nap?

— Egy hét. Ez idő alatt gondoltam arra, hogy egy egész komoly dolog lehet ebből. Ugyanakkor nem tudtam mire vélni, hogy miért nem jöttek értem, miért nem vittek el? Kétségek között éltem én e pár nap alatt, meg a későbbiekben is. Arra is gondoltam, hogy esetleg majd egyik éjszaka el is jöhetnek váratlan látogatóként, és utána már nem lesz szükség az egész ügy folytatására.

— Nem gondoltál arra, hogy esetleg barátok közül valakinek szólsz ebben az ügyben? Értesíted őket?

— Egyáltalán nem gondoltam erre, mert már sejtettem, hogy mindent ellenőriznek. A telefontól kezdve a levelet meg a mozgásomat, mindent. Éppen ezért nem szóltam senkinek sem, nem kerestem ebben az időszakban egyetlenegy volt osztálytársamat sem.

— Nem akartál valakivel, barátoddal vagy munkatársaddal, vagy valakivel a családból erről beszélni? Ha az ember meg van szorítva, szeret könnyíteni a terhen.

— Tulajdonképpen nem. Csak otthon. A családi körben, a szüleimnek mondtam, hogy idézve vagyok Kecskemétre, úgyhogy nem tudni, hogy milyen fejlemények várhatók. De rajtuk kívül másnak erről nem beszéltem. Sem a munkahelyemen, sem barátnak, senkinek.

— Szüleid tudták korábban, hogy ti ilyen baráti kört alakítottatok?

— Egyáltalán nem tudtak róla. Hetek múltak, a nyomozást folytatták, a többi osztálytársunkat is végig berendelték, akik benne voltak ebben a szervezetben.

— Közülük sem jelentkezett közben ezek alatt a hetek alatt senki?

— Egyáltalán nem. Lehet, hogy ők is úgy voltak, hogy tanácsosabb, ha nem érintkezünk ebben az időszakban egymással semmilyen módon. De azután, ahogy a hetek múltak, egyik alkalommal valamennyiünket egyszerre idéztek be a Bács- Kiskun megyei rendőrkapitányságra...-Megint szóbeli idézéssel?

85