Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10. szám - Bányai János: Vajdasági, magyar, író (Herceg Jánosnak tisztelettel)

irodalom és mindaz, ami a lehetséges intézményeken kívül még nélkülözhetetlen az irodalom konstruálásához.

A lehetséges válaszok egyike, hogy azért késett Szirmai szerkesztő úr nagy bánatára a kisebbségi magyar irodalom a Vajdaságban, mert a műfajok az irodalom kitérőin vesztegeltek, mint éppen Szirmai Károly ama vonatjai az éjszakában. Amíg nem futottak be a műfaj szerelvények az irodalom közlekedési gócpontjaira, addig az irodalom várakozásban töltötte az idejét, vagyis viták és rendezvények, lelkes szónoklatok, csúfos csődök viszontagságai között. Herceg János gyorsan megértette ezt a helyzetet. A Viharban novellái megjelenésekor, a folyóirat alapításakor beláthatta, ezekhez a kezdeményezésekhez irodalom kell, nélküle üres szó az egész. Az irodalom késése és hiánya elől el is sietett nagy gyorsan néhány évre, a fővárosba, irodalmi szerkesztőnek és regényírónak állt be, támogatói is akadtak. De gyorsan visszajött, és amikor visszaérkezett, azon nyomban hozzálátott az irodalom megírásához. Ezt viszont nem lehetett másként, mint a műfaj szerelvények beindításával. Mert amit Szenteleky elképzelt és tervbe vett, amit Szirmai kérdéseivel és kritikáival, szerkesztői gyakorlatával a Kalangyá-ban, a vidékiesség és a műkedvelés ellen hirdetett harcával sürgetett, mindazt Herceg János kezdte el megírni. Amikor visszatért Budapestről, Herceg János műfaja a vajdasági magyar irodalom lett. Ezt írta és írja mindmáig. Egészen egyszerűen úgy, hogy beindította a vakvágányokon és mellékágakon veszteglő műfajszerelvényeket. Hogy a kijelölt állomáshelyen, az irodalom Szenteleky megálmodta határai között találkozzanak. Még ha összeütköznek, akkor is. Minden irodalom prózai műfajait, az irodalmiakat és a publicisztikaiakat egyaránt. Nem jelentett számára problémát a műfaj. A problémát az irodalom jelentette. Pragmatikus alkat, a gyakorlat embere, vállalkozó és tettre kész, ő nem mélázott el a hiányok láttán, nem várta el másoktól, hogy tegyék, amit ő is megtehetett, nem bízta a jövőre, amit a jelenben elvégezhetett. Az első jelentős „profi” író ő a vajdasági magyar irodalomban. Ebből és ennek élt. Abból, hogy legyen vajdasági (magyar) irodalom, és annak, hogy ez az irodalom értékeinek gyökereivel megkapaszkodjon a történelemben, a tájban, a színekben, az emberi életekben és sorsokban. Meg a szomszédokban, akikkel együtt élt, és akiktől mindig megértésre számított, még akkor is, amikor nem lehetett rájuk számítani.

Akárhogy ítél a kritika és az irodalomtörténet az irodalmi eredményekről, a vállalkozás hősies volt.

És, amint lenni szokott, mindebbe azért beleette magát a kétely és a szkepszis. Abban a sokszor felhangzó megfogalmazásban, hogy a kisebbségi - főként a vajdasági magyar író - mindenes. Mint azok a régi bosnyák házalók, akik minden árujukat a vállukon hordták. Az irodalom mindenese. Herceg János ezt is, ezt az enyhén gúnyolódó megjegyzést is vállalta, ő valóban a mi irodalmunk mindenese. Pontosabban: műfajok írója, aki a műfajokkal egy irodalmat írt meg kezdeti szakaszában.

A műfajok írója maradt mostanáig. Minden műfajban írt és ír is, mert hiány volt és hiány van a műfajokban, műfajok nélkül meg nincs, nem is születhet meg, nem maradhat fenn az irodalom. Az irodalom legfontosabb intézménye (mégis) a műfaj. Mert irodalom, és az irodalom intézményei nélkül nincsnek írók sem, csak írogatok vannak, akik akár jók is lehetnek. A mindenesség vállalása tehát Herceg János életművében stratégia volt, szenvedély és indulat, tervezet és elhatározás. Attól függetlenül, hogy az irodalomban valójában semmi sem tervezhető, mert az irodalom mégsem az ész cselekedete. Az irodalomban sohasem lehet megnyitni a Fehér- tenger-balti-csatornát. Nem is hajózható be ama nevezetes hajón. Tehát az a csoportkép valóban elképzelt csoportkép. A csoportképen nincs rajt' az irodalom, csak írók vannak rajt*, civilben.

14